Ökoestek

Redukcionista gondolkodás (avagy a parlagfű-háború tanulságai)

Ökoestek 2022. június 13.

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület (MKNE) és a KRE Teremtésvédelmi Műhely áprilisi Ökoest előadásának meghívott vendége dr. Victor András volt, aki az MKNE korábbi elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott kémia-szakos tanára, emellett az MRE Ökogyülekezeti Mozgalom tanácsának aktív tagja. Előadásának címe: A redukcionista gondolkodás (avagy a parlagfű-háború tanulságai), az előadás célja pedig az volt, hogy belássuk, komplex, környezetet érintő kérdésekről nem éri meg leegyszerűsítve gondolkodni.

De mi is az a redukcionista gondolkodás? Ha az etimológia tudományát hívjuk segítségül láthatjuk, hogy a szó jelentése ’visszavezetés’, ’visszaalakítás’, eredete pedig visszanyúlik a karteziánusi filozófiához, illetve a newtoni mechanikához. Egy redukcionista gondolkodó egy probléma megoldását vagy egy komplex jelenség megértését leegyszerűsítéssel, részekre bontással végzi.

Vegyünk egy egyszerű példát: mi a szerelem? Bizonyára mindenki hallotta már azt a magyarázatot, miszerint a szerelem az agyban lejátszódó kémiai anyagok és folyamatok összessége. Azonban ez csak torz rész-igazság . Minden szerelem egyedi, hiszen minden ember egyedi. Mindenki más múlttal, más tapasztalattal rendelkezik, amit a szerelem valódi, mély megértéshez nem szabad figyelmen kívül hagyni. A redukcionista gondolkodás segíti a komplex jelenségek megértését, azonban elővigyázatosnak kell lennünk, hiszen a leegyszerűsítés gyakran torzít, illetve abba a tévképzetbe ringat, miszerint a minket körülvevő világ egyszerű, megértése nem igényel túl nagy erőfeszítést.

A redukcionista gondolkodásmód után az inkluzív, illetve exkluzív gondolkodásmód került az előadás középpontjába. Az exkluzív szót a mai értelmében teljesen más jelentéstartalommal használjuk, mint annak eredeti jelentése, amely a ’kirekesztő’. Exkluzív egy klub, amely csak bizonyos személyek számára elérhető, a többieket pedig kirekeszti, de exkluzív az a gondolkodásmód is, amely egy jelenség értelmezésekor bizonyos tényezőket elhanyagol. Vegyünk egy példát: a címben szereplő parlagfű problémát. Nagyon sok ember allergiás a parlagfűre. Az allergia nem más, mint egy téves immunválasz, amikor is a szervezet „háborút indít” egy teljesen ártalmatlan biológiai anyag ellen. Az allergia megjelenéséhez rengeteg tényező hozzájárul, mint pl. a genetikai hajlam, a táplálkozás, a stressz, a levegőszennyezettség vagy a pollenkoncentráció. Mi viszont a probléma megoldását keresve rendre kirekesztjük az allergia többi lehetséges okozóját és csak a pollenkoncentráció csökkentésére koncentrálunk. redukció2 freepikcom

Ezzel szemben az inkluzív gondolkodásmód egy olyan gondolkodást takar, amely a lehető legtöbb körülménnyel számol. Hadd hozzak erre is egy példát! A nagy kócsag közel 150 éve minősül védett állatnak. Eleinte a védelmük abból állt, hogy fizikailag védtük őket attól, hogy valaki bántsa vagy levadássza őket. Aztán rájöttünk, hogy nem elegendő kizárólag a madarakat védeni, védenünk kell állattársait is, a halakat és békákat, amelyekkel táplálkozik. Ezután már az élettelen tényezőket, mint a vizek kémiai összetételét is vizsgáltuk, végül pedig a biológia segítségével feltérképztük a nagy kócsag múltját, hogy tisztában legyünk a rájuk leselkedő esetleges veszélyekkel. Az inkluzív gondolkodásmód a biológiában, illetve az ökológiai vizsgálatok során kerül előtérbe, ugyanis ezeken a tudományterületeken elengedhetetlen, hogy minden részletre kellő figyelmet fordítsunk.

Végül térjünk vissza az előadás eredeti céljához: az említett gondolkodásmódok vizsgálatára a természeti jelenségeket érintő kérdésekben. Az előadónk gondolatait néhány jó tanáccsal zárta, amelyeket elsősorban ökológiai, környezetvédelmi kérdések tekintetében fontos alkalmazni. Amennyiben a teremtett világot szeretnénk megérteni, fontos a rendszerben gondolkodás, a dolgoknak a maguk bonyolultságában való látása, a részek és azok kapcsolatainak egyidejű átlátása és a leegyszerűsítések helyes, mértékletes alkalmazása. Fontos, hogy előre lássuk egy-egy cselekmény következményeit, amelyhez szükség van egy fenntartható attitűdre is: amíg valamiről nincs kimutatva, hogy nem ártalmas, azt lehetőség szerint ne alkalmazzuk. Végül, ami talán a legfontosabb: mindig tanuljunk a hibáinkból.

Képek forrása: freepik.com

Írta: Dawud Savannah Rose, KRE jogász szakos hallgató

Az ökoest az Ökogyülekezeti Mozgalom YouTube csatornán visszanézhető:

Mi fán terem a méltányos kereskedelem? Ökoest a fair trade-ről

Ökoestek 2022. április 14.

Március 24-én, az Ökoest előadás-sorozat keretében Újszászi Györgyi, a Védegylet Egyesület főtitkára, Dr. Czagány Gábor református lelkipásztor, a Keresztpont Egyesület elnöke, és Babos Júlia, a Keresztpont Egyesület munkatársa, meghívott vendégek tartottak előadást a Fair Trade-ről, vagyis a méltányos kereskedelemről.

Az előadásről készült beszámoló és felvétel ide kattintva érhető el:

Mi fán terem a méltányos kereskedelem?

Ökoest előadás - Glasgowtól Magyarországig

Ökoestek 2021. december 15.

A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület és az MRE Ökogyülekezeti Mozgalom ezévi utolsó ökoestjének vendége Dr. Botos Barbara klímapolitikáért felelős államtitkár-helyettes asszony volt, aki Farkas Lilla Nórával, az Óbudai Egyetem környezetmérnök szakos hallgatójával együtt beszélt a Glasgowban megrendezett COP26-klímakonferenciáról és annak eredményeiről.

BB KLÍMA grafika FB cover vágott

Nem könnyű feladat egy órában elmondani, mi minden is zajlik le egy ilyen világméretű eseményen. Az előadó egy francia diplomata szavait kölcsönözte mondandója érzékeltetésére – a klímakonferenciák nagyon technikaiak, fárasztóak, de annál szükségesebbek.

Farkas Lilla Nóra számokkal érzékeltette az eseményt. Közel 40 000 résztvevő, ebből 22 274 különböző részes fél delegációja, 14 124 megfigyelő-szakértő-civil, 3886 pedig a média képviselete. Glasgow, mint az Egyesült Királyság harmadik legnagyobb városa – nevének jelentése pedig stílusos módon: ,,zöld hely”.

A sok embert megmozgató esemény két héten át tartott, aminek levezénylése nem kevés logisztikai feladattal járt. Az étkeztetés terén igazán bravúros módon 95%-ban szezonális és 80%-ban helyi, azaz skót hozzávalókat használtak fel – így 750 kg bogyós gyümölcsöt és 250 kg skót mézet. Az ételek mellett pedig azok karbon-lábnyoma is olvasható volt, késztetvén ezzel arra a résztvevőket, hogy a fenttarthatót válasszák. A papír visszaszorítása érdekében pedig kerülték a prospektusok és papírpoharak használatát, utóbbi helyett minden résztvevőnek alumínium kulacsot biztosítottak, így nagyjából 250 000 papírpoharat spóroltak meg.

Sokan kritizálták, hogy a világ vezetői, akik az eseményre érkeztek, milyen nagy terhelést mértek a környezetre – azonban az előadó számításai szerint a két hetes konferencia alatt a 40 000 résztvevő teljes fogyasztása, étkezéssel, utazással és szállással, Kína két perc alatti kibocsátásával egyezik meg csupán.

A felszólalók között ott voltak a házigazdák: elsőként Boris Johnson, aki Churchillt idézve arról beszélt, hogy ez nem a vég, nem is a vég kezdete, hanem a kezdetnek a vége, ahol elkezdődhet végre a valódi munka – Károly herceg pedig díjat adott át többek között egy kislánynak a klímavédelemről szóló rajzai nyomán, amelyet meg is „rajzfilmesítettek”. David Attenborough nagy hatású beszédében arról beszélt, hogy ő élete során megannyi faj kihalását látta – szemléletváltást sürgetett tehát.

A konferencia célja világos: 2 vagy 1,5 Celsius fok alatt tartani az éghajlat melegedését. Ám ezt a célt különböző gazdasági érdekek illetve majdnem 200 ország változatos nézőpontjai akadályozzák.

A konferencia nemzetközi – ahogyan a cél is, ám a klímavédelemnek annyi szintje van, ahány szerveződése csak létezik az emberiségnek. A nemzetközi célok alatt helyezkednek el az európai, az alatt a kárpát-medencei, végül a magyarországi célok. Saját országunkat pedig addig bonthatjuk még kisebb egységekre, míg a családig azon belül pedig az egyéni felelősségig el nem jutunk.

A konferencia témái voltak többek között: kibocsátás-csökkentés, alkalmazkodás, klímafinanszírozás, tudomány, technológia, átláthatóság, költségvetés.

A kibocsátás csökkentése érdekében a különböző országok eltérő vállalásokat tettek arra nézve, hogy mennyivel és milyen időhatáron belül csökkentik a kibocsátásukat. A fejlett országok ambíciózus módon, de a fejlődő országok sem lemaradva tették meg tétjeiket. Hazánk az EU-s csoport részeként tette meg a maga vállalását, miszerint 2030-ra megtörténik nettó 55%-kal csökkenti az Európai Unió a kibocsátását (2050-re pedig klímasemleges lesz).

A fejlett országok anyagi segítséget is nyújtanak a fejlődő országok számára, hogy ezzel is elősegítsék a kibocsátásuk csökkentését. Ez az összeg a célkitűzés szerint 100 millió dollár évenként, amit eddig ugyan nem teljesen értek el, de az éves cél elérését 2023-ig vállalták.

Az átláthatóság szempontja igen fontos, hiszen ennek elfogadásával egységes elszámolási rendszert fogadott el minden ország – ezzel nyomon követhetővé téve a tevékenységüket.

Dr. Botos Barbara szerint a konferencia történelmi siker volt, nem csupán a nagy részvételi szám miatt, de az elért szakmai eredmények miatt egyaránt. Jelenleg úgy tűnik, ha az országok a COP26-on vállaltakat mind betartják, 1,8 Celsius fokon belül tartható a globális átlaghőmérséklet emelkedése mérték az ipari forradalomhoz képest.

Az előadás végén számos kérdés érkezett az előadóhoz. Többek között az is, hogy mi az a cselekedet, amin a fókuszunk legyen egyéni szinten, ha a környezetünk megvédése a célunk.

A válasz egyszerű volt: mindenen. Az előadó felhívta a figyelmet, hogy a környezetünk védelme olyan égető és aktuális problémája jelenünknek, ahol nem lehet priorizálni. Cselekedni kell, amit éppen van lehetőségünk, meg kell tegyük, ha ezzel mi is előre tudjuk mozdítani az éghajlatváltozás elleni fellépést.

Hiszen ahogyan a vallási vezetők és tudósok október 4-i közös felhívásában is olvasható: Mi az édenkertet örököltük, nem hagyhatunk sivatagot hátra a gyermekeinknek.

Bárdos-Blatt Boglárka

Az előadásról készült felvétel ide kattintva megtekinthető, 6:31-től kezdődően:

Láthatatlan kapcsolatok

Ökoestek 2022. március 09.

Az Ökogyülekezeti Mozgalom szervezésében került megrendezésre a „Láthatatlan kapcsolatok” c. előadás, melynek vendége Ujvári Zsolt biológus és amatőr természetfotós volt. Előadásában a legtöbb ember számára láthatatlan parányi élőlényeket mutatta be, melyekről ő maga készít bámulatos fotókat. Az online eseményen, amelyen több mint hatvan érdeklődő vett részt, szó esett többek között ezeknek az élőlényeknek az életmódjáról, a rájuk leselkedő veszélyekről, illetve az emberi tevékenységgel okozott károkról is.

^{Téliaraszolók. Kép forrása: Ujvári Zsolt}

De miért is kapta az előadás a „Láthatatlan kapcsolatok” címet? Környezetünk sokkal gazdagabb diverzitású, mint azt el tudnánk képzelni, azonban a körülöttünk zajló folyamatok nagyrésze szemünkkel szinte láthatatlan. Az emberi tevékenység, a globalizáció és a klímaváltozás viszont ebben a láthatatlan világban is hatalmas változásokat okoz, így kulcsfontosságú a megismerésük, illetve az, hogy tudatosabban forduljunk környezetünk felé.

Az előadó először az atkák világába kalauzolt minket, hallgatókat. Ujvári Zsolt hosszú időn keresztül tanulmányozta ezeket, a mások által visszataszítónak és károsnak tartott élőlényeket, így egy olyan perspektívából mutathatta be őket, amelyet csak kevesen ismernek. Az előadó felhívta figyelmünket arra, hogy az élőlények „hasznos” és „káros” kategóriákba történő beskatulyázása nagyon veszélyes, hiszen elveti azt a valóságot, mely szerint minden élőlénynek megvan a maga helye a világban, minden élőlénynek van létjogosultsága az élethez. A páncélos atkák például az erdők talaján élő lebontó szervezetek, így tevékenységük nélkülözhetetlen.

Vagy tudtuk például azt, hogy az atkák levéltetvekkel is táplálkoznak? Ez alapján lehetőséget nagyszerű lehetőséget kínálnak a biológiai védekezésre, melyet az emberek ki is használnak. Azonban az az igazság, hogy habár az ember előszeretettel avatkozik bele a környezetében folyó eseményekbe, azonban azok végkifejlete szinte minden esetben megjósolhatatlan. Mégis ki ne emlékezne a harlekin katica estére?

Maga a harlekin katica a honos hétpettyes katicával könnyen összekeverhető faj, külsőre nagyon hasonlítanak egymásra. A harlekin katica is levéltetvekkel táplálkozik, így az emberek hasznos állatnak gondolták és igyekeztek ezt a tulajdonságát biológiai védekezésre használni. Azzal viszont nem számoltak, hogy ezek a rovarok a levéltetvek mellett a hazai őshonos hétpettyes katica lárváit is elfogyasztják, ezzel veszélybe sodorva azok létfennmaradását.

Vegyünk egy másik példát, a mindenki által ismert csípőszúnyogokat. Csípésük kellemetlen, s akár különböző betegségek hordozói is lehetnek, emiatt irtással védekezünk ellenük. Azonban a kémiai irtás a szúnyogokon kívül más rovarokat is elpusztít, így azok egyedszáma is folyamatosan csökken. További veszély, hogy míg a különböző csípőszúnyog fajok kelése tavasztól őszig folyamatos, addig más fajok, - különösen a kérészek – kelése és rajzása egy adott területen néhány nap, illetve hét alatt lezajlik. Ha ekkor permeteznek a területen, akkor egy teljes populáció kerül veszélybe. Az irtás másik közvetlen következménye, hogy az ízeltlábú rovarok száma annyira megcsappan, hogy nem lesz képes eltartani a velük táplálkozó ragadozókat. Ezért van ma Magyarországon sokkal kevesebb fecske, mint régen.

^{Kérész. Kép forrása: Ujvári Zsolt}

Globálisan hatalmas veszélyt rejt magában az erdőirtás is. Ha egy olyan fát vágnak ki, amelyen éppen egy bagolycsalád fészkel arra a legtöbb ember felkapja a fejét, és akár heves tiltakozásokat is kiválthat. De mi a helyzet akkor, ha éppen egy gömböc-ugróka életterét túrják fel? Míg egy bagoly könnyedén elrepül, addig ezek a parányi élőlények méretükből kifolyólag nem képesek nagy távokat megtenni új élettér után kutatva. Talán az egyik legnagyobb vesztesége az erőirtásnak az, hogy még fel sem fedezett fajok is teljesen eltűnhetnek, anélkül, hogy valaha megismerhettük volna őket.

^{Gömböcugróka. Kép forrása: Ujvári Zsolt}

Az előadás végén elhangzott a kérdés, hogy mégis mi, átlagemberek hogyan tudnánk egy kicsit tudatosabban élni és segíteni ezeken a parányi élőlényeken? Habár az igazi nagy változáshoz globális összefogásra van szükség, otthon mindenki tehet egy kicsit a környezetéért. Így például használhatunk kevesebb permetszert, illetve vegyszereket, vagy éppen az őszi kerttakarításkor meghagyhatjuk az avar egy részét a földön. Az avar ugyanis a lebontó és törmelékaprózó szervezetek számára kedvező mikroklímát teremt a talajban, hiszen melegen tartja és nem hagyja kiszáradni azt.

Ma sajnos a biodiverzitás folyamatos csökkenésének lehetünk tanúi, melynek legfőbb okozója az emberi közrehatás. A tudatosság és a fenntartható fejlődés kulcsfontosságúvá vált ahhoz, hogy a jövő generációja is élvezhesse a világ csodáit. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a környezet és a teremett világ megóvása közös feladatunk.

Írta: Dawud Savannah Rose, KRE jogász szakos hallgató

Képek forrása: Zsolt Ujvari Nature Photography

Az előadásról készült felvétel megtekinthető itt:

Gyerekekkel földközelben - Ökoest beszámoló

Ökoestek 2021. december 02.

November 3-a egy borongós őszi nap volt, ám ahhoz, hogy valaki - az MRE Ökogyülekezeti Mozgalom és a Magyar Környezeti és Nevelési Egyesület – Ökoest-előadásán részt vegyen, ez alkalommal nem kellett esernyőt ragadva kilépnie a hidegbe. Ellenkezőleg: egy forró tea mellett az otthona kényelméből hallgathatta végig a Zoom-on tartott előadást. Aki mégsem élt ezzel a XXI. század nyújtotta lehetőséggel, annak a hagyományos olvasásos módot kínáljuk fel. Az előadó Mátyás Izolda, a téma pedig a talaj és a földközelség!

Izolda környezetgazdálkodási agrármérnökként és talajtani szakértőként igazán meggyőzően érvelt arról: miért is érdemes a gyerekeket hamar – nem csak ismeret, de élmény útján is – a talajhoz kapcsolni.

Nem piszkos, hanem földes

A gyerekek földközelbe hozatalának fontos célja van, de ehhez a lehetőségeket is ismernünk kell. A Barázdabillegető kert – Izolda saját telke végében kialakított kísérleti gyerekkert, amelyben a gyerekek közösségben ismerkedhetnek meg a kertészkedés mindenféle fortélyával. Az előadó a lakhelyén postaládába bedobott felhívással hívta meg az utcabeli gyerekeket erre a különleges projektre. A hívás megtörtént, amire a válasz sok érdeklődő és kíváncsi gyermek volt. A „barázdabillegető-gyerekek” a kertészkedés mellett kirándulnak, gyűjtögetnek, kóstolgatnak – ha kell, akkor pedig szemetet szednek.

talaj1

^{Forrás: Mátyás Izolda}

A gyerekek a földről sokat tanulnak, azt művelve – egy új tempót: nem minden gyors, ám ettől lehet nagyon értékes; az előítéleteik leomlanak a komposzt vagy a trágya irányába; élvezik a termést; megtapasztalják a magok csodáját – egy apró magból élvezhető termés válik a szemük láttára.

Miközben alakítják a környezetüket, az is alakítja őket. Már nem piszkos a kezük, hanem földes – nem kosz van rajta, hanem érték.

A minta átmegy

A Barázdabillegető kertben a gyerekek megtanulnak ültetni, gyűjteni, együtt készítettek méh-hotelt és rovaroknak szánt kerti itató-tavat, emellett szívesen vesznek részt a nekik szervezett programokban, de talán a projekt legnagyobb sikere - Izolda tanulsága alapján – az átadott értékek önállósodása volt.

A gyerekek saját csapatot szervezve bunkert építettek maguknak száraz ágakból a közeli réten. A bunkerhez azonban saját kiskertet is létrehoztak, ahol az árnyék ellenére is kikelt a saját salátájuk és hagymájuk. A minta előttük volt, hiszen megtanulták, hogy az élettérhez - legyen az akár egy bunker – hozzátartozik a kert is.

talaj7

^{Forrás: Mátyás Izolda}

Talajt az oktatásba vagy oktatást a talajba

Mátyás Izolda az Iskolakertekért Alapítvány munkatársa is, így abba is bepillantást engedett mit nevezhetünk iskolakertnek és miért fontos ezeknek a kialakítása. A teljesség igénye nélkül iskolakert minden olyan kert, ami – oktatás, nevelés, felüdülés céljából, gyerekek közreműködésével rendszeresen művelt kert – ha ez nem is feltétlenül egy iskola udvarán található. Ahhoz, hogy valaki belevágjon egy iskolakert művelésébe, tisztában kell lennie saját kapacitásaival - hívja fel a figyelmet a szakértő – hiszen úgy érdemes művelni a kertet, hogy mind tanárnak, mind kisdiáknak örömet és ne terhet jelentsen. Az iskolakertben a munka játékká válhat, emellett igen sokrétű tevékenységet biztosít: munka, alkotás, kóstolás, barkácsolás.

^{Forrás: Mátyás Izolda}

Más a tavasz, más a tél

A felelősségérzet kialakulása a talaj iránt nem egy alkalomtól alakul ki a gyermekekben. Ahhoz, hogy később jó gazda módjára érzékenyen érintse őket a talaj állapota, ahhoz egész évben jelen kell lenniük. Tavasszal kikel a mag, nyáron meg lehet kóstolni, ősszel a komposztálást, télen pedig a madarakról való gondoskodást lehet kipróbálni – a kulcs a folyamatosság. Az ismeretet ugyanis az élmény és a tapasztalat pecsételi meg, így érdemes egyszerre szólni az észhez, a kézhez és a szívhez – így mélyülhet el a tudás, ami a jövő záloga lehet.

A talaj romló állapotára számos környezetvédő szervezet igyekszik felhívni a figyelmet, ám a talajhelyreállítás meglehetősen lassú folyamat. A talaj nem csak élő, de éltető, nem csak taposunk rajta, hanem stabilitást is nyújt bolygónknak – éppen ezért fontos nem csak a saját, de a mások, főképpen a gyerekek szemléletformálása – hiszen a jövő ennek a szemléletváltozásnak tükrében változhat.

Jó sáfárokként nem csak használni, hanem megőrizni, védeni is kell!

Bárdos-Blatt Boglárka

Képek forrása: Zoom, Mátyás Izolda

A korábbi ökoest előadások felvételei ide kattintva elérhetők.

Az előadásról készült felvétel itt visszanézhető:

Redukcionista gondolkodás (avagy a parlagfű-háború tanulságai)

Mi fán terem a méltányos kereskedelem? Ökoest a fair trade-ről

Ökoest előadás - Glasgowtól Magyarországig

Láthatatlan kapcsolatok

Gyerekekkel földközelben - Ökoest beszámoló

Nem piszkos, hanem földes

A minta átmegy

Talajt az oktatásba vagy oktatást a talajba

Más a tavasz, más a tél

Információ

Kövess minket

Hírlevél feliratkozás

Menü