Új kezdeményezés
„Megvalljuk, Istenünk, hogy nem ismertük fel mindig helyünket a teremtésben, mivel az embert arra teremtetted, hogy testvérként éljünk egymással és a Földdel. Segíts nekünk, hogy a megújulás és a helyreállítás eszközei lehessünk, ne pedig a pusztulásé. Megvalljuk félelmeinket, ellentmondásainkat, és gyengeségünket abban, hogy válaszoljunk hívásodra.” – hangzott a könyörgés 2004-ben Londonban és hasonló módon szólalt meg Budapesten 2012. április 28-án az első ökogyülekezeti konferencia megnyitóján. A Szentlélek vezetését kérte Kodácsy Tamás, a program vezetője, hogy a kétségek eloszoljanak, a labirintusok engedjenek és a járatlan utak ösvényekké szelídüljenek.
A januárban alakult ökogyülekezeti tanács azért hirdette meg az Ég hajlata elnevezésű konferenciát, hogy a Magyar Református Egyház életében és gondolkozásában határozott módon jelenjen meg a teremtett világért érzett felelősség. Az Ég hajlata kifejezés szójátékával összekapcsolja az ember környezetkárosító hatására megváltozott éghajlatot és Isten megmentő szeretetéből következő aláhajlást. Hogy mennyire sürgető problémával állunk szemben, mi sem mutatja jobban, mint az 1975-ben Nairobiban, az Egyházak Világtanácsa Nagygyűlésen megfogalmazottak: „A világ a végére ért egy diadalmas kornak a technika és a tudomány felhasználásában és fejlesztésében. Eljött az idő, hogy megkülönböztetéssel éljünk azon technikák javára, melyek kivitelükben egyszerűek és fenntarthatóak, melyek összhatása kisebb a környezetükre és a helyi alapanyagokon és kultúrán alapulnak.”
Nem egy újabb állásfoglalás vagy deklaráció megfogalmazása volt a cél, hanem az ökogyülekezeti program szakmaközi alapvetése. Továbbá a Skót Egyház példáján keresztül egy cselekvési terv bemutatása, ami hazai körülmények között segíti a teremtésvédelem iránt elkötelezett hitéleti közösségeket. A konferencia előadásai ismertették a negatív környezeti változások okait és rámutattak a keresztyén ember felelősségére. Komoly hangsúlyt kaptak a nap folyamán az előterjesztésekkel kapcsolatos kérdések és fórumbeszélgetések. Ekkor volt lehetőség a feloldásra váró dilemmák kifejtésére valamint a közös tudás által való gazdagodásra.
Az első előadást Kodácsy-Simon Eszter evangélikus teológus tartotta, amiben kimutatta a keresztyénség kettős érintettségét a klímaváltozás terén. Egyrészt beszélt azokról a kritikákról, vádakról, amelyek a keresztyénséget teszik felelőssé az ökológiai krízisért. Többek között vázolta Lynn White, Carl Amery és Reinhard Maurer ez irányú nézeteit. Szerintük a technika robbanásszerű fejlődése, a túlzott ég felé figyelés és végváradalom következtében állt elő ez a tarthatatlan helyzet és mindez a Krisztuskövetők számlájára írható. Különösen is fájó Lynn White kritikája, aki nem kibicként beszél bele a dolgokba. Lynn hitét gyakorló ember volt, édesapja pedig a keresztyén etika professzora. 1975-ben a San Franciscoi Teológia évnyitóján a hit és a természet kapcsolatáról a következőket mondta: „A természet szemlélése a keresztyén életvitel elengedhetetlen részét képezi, egyrészt mert a természeti szemlélődés maga is imádság, másrészt, mert általa megtanulhatjuk, hogyan dicsérik Istent a maguk módján élőlénytársaink.”
Az érintettség másik oka a Szentírásból, Isten kinyilatkoztatásából adódik. A zöld teológia nem valamiféle új tanítás, csupán korunk égető kérdéseire ad a kijelentést alapján választ. Ennek alátámasztásaként a teológusnő a teremtésvédelem bibliai keresztmetszetét adta a Genezistől kezdve a Bölcsességirodalmon, és a Prófétákon keresztül egészen Jézus ökológiai hátteréig. Elgondolkodtató Jézus és Pál eltérő fogalom- és szóhasználata, a figyelmes olvasó felfedezheti benne a vidéki és a városi miliő elkülönülését. A hallgatóság azt is megtudhatta, hogy a fenntartható közösség fogalmát az egyházak vezették be és innen terjedt tovább. Az előadó Teréz anya biztató idézetével zárta mondandóját: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben. E csepp nélkül azonban sekélyebb lenne a tenger.”
A második előadást Bihari Zita, az ökogyülekezeti tanács tagja, az Országos Meteorológiai Szolgálat vezető klimatológusa tartotta. Bemutatta azokat a tényezőket, amelyek befolyással bírnak az éghajlat változására, hiszen meg kell különböztetni a természetes és az emberei tényezőket. A természetes tényezőkről kevesebb szó esik, pedig a Nap sugárzásának változása, a Föld keringésének módosuló pályája és a nagyobb vulkánkitörések szintén komolyan hozzájárulnak a bolygó állapotához. A klimatológus áttekintette az éghajlatváltozás történetét, majd szűkebb hazánk utolsó 110 évének részletes elemzésére is sort kerített. Ebben az időszakban, éves szintre levetítve a nyári napok száma nyolc, a hőhullámos napok száma öt, a nagy csapadékos napok száma két nappal nőtt. A fagyos napok száma pedig 10 nappal csökkent.
Olyan szakmai érdekességek is elhangzottak, mint az éghajlatváltozás modellezése. Kiderült, hogy a kutatók legalább két modellel dolgoznak egyszerre, és a kettő szintézise adhatja a leghelytállóbb értékeket. Harminc éves időintervallum vizsgálata során a pesszimista modell 3 fok, az optimista pedig 2 fok emelkedéssel számol.
A jövőben a következő társadalmi és környezeti átalakulások mehetnek végbe az éghajlatváltozás során: eltolódnak a turisztikai területek, a terménykárosodás kockázata nő, fokozódik az légkondicionáló és hűtőgép kereslet, csökken a fagyhalál, több kártevővel és inváziós fajjal kell számolni. Magyarország abban a zónában van, ahol ezek a hatások nagy eséllyel lecsapódnak.
A konferencia a Skóciából érkező két vendég beszámolójával folytatódott. Adrian Shaw az egyház határozott fellépéséről szólt a környezetpolitikai téren. Hazájában a legnagyobb és legeredményesebb lobbi csoportot ők képviselik a parlamentben. Sikereik között tartják számon, hogy a Skót Környezetvédelmi Miniszter rendszeres vendége az egyházi rendezvényeknek. Ezen kívül hathatósan demonstráltak, amikor az állam csökkentette a kerékpáros közlekedés támogatására szánt összeget. Szintén győzelemre vitték azt az indítványukat, hogy a kormány fordítsa le az emberek nyelvére is a klímapolitikai akciótervet.
Nem csak szűkebb patriarchájuk problémáival foglalkoznak, hanem globálisan tesznek a klímaváltozás ellen. Így vannak jelen Nepálban, Bangladesben, Ghánában és Malawiban. Egy Tuvalui lelkész beszámolóját osztotta meg a hallgatósággal, ahol 5 hónapja nem esett az eső. Annyival csökkent a talajvízszint, hogy a tengervíz szivárgott a helyére. Épp annyi vizet tudnak megtisztítanak, amennyire szükségük van. Lehetséges, hogy ők lesznek a klímaváltozás első menekültjei.
Skóciából a Dunscore-i ökogyülekezet történetét hozott magával Alison Boyes. Nagyon biztató üzenete volt a beszámolónak, mivel az 500 fős település idén már harmadjára nyerte el a környezettudatos gyülekezet címet. A közösség klímaprogramja teljes egészében az evangélium szolgálatában áll, hiszen ezeken az akciókon keresztül nagyon sok, az egyháztól távol álló emberhez sikerült eljutniuk.
A délelőtti program végén meghirdetésre került az Ökogyülekezeti cím. Ennek elnyerésére bármely hitéleti közösség pályázhat, amit az MEE Ararát Munkacsoport és a MRE Ökogyülekezeti Tanács közösen bírál el. A pályázatok beadási határideje 2012. július31. Adíjak ünnepélyes kiosztására pedig a Teremtés hetén kerül sor. A tanácskozás fórumbeszélgetésekkel folytatódott ökoteológia, skót példa és hazai gyakorlatok címen.
A fenntarthatóság egyik alapeleme a sokszínűség. A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató csoportok a bolygó különböző, nehéz megélhetést biztosító területein is képesek voltak kitartani. Az életmódok sokféleségével az emberi fajnak nagyobb az esélye, hogy átvészelje az éghajlati változásokat. Az ökoteológia valamint az ökogyülekezeti kezdeményezés amellett hogy biblikus, színesebbé, több lábon állóvá teszi a keresztyén közösségeket és meggyőződésem szerint hitbéli erősödésüket és megmaradásukat szolgálja.
Szalay László Pál
lelkipásztor, ökogyülekezeti tanácstag
