A „Sustainable Preaching” (Teremtésvédelmi igehirdetés) nemzetközi projekt egy már működő programra és honlapra épül, amelyet 2010-ben indított útjára a kb. 1.7 millió hívőt tömörítő Hessen-Nassaui Protestáns Tartományi Egyház teremtésvédelmi központja, a ZGV (Zentrum Gesellschaftliche Verantwortung, Evangelische Kirche in Hessen und Nassau). A fenntarthatóság és a bibliai üzenet összekapcsolására jött létre a német nyelvű www.nachhaltig-predigen.de weboldal, majd angol változatát 2018-ban indították útjára www.sustainable-preaching.org címen. Ezen a nemzetközi oldalon különböző országok teológusai osztják meg igehirdetési vázlataikat és gondolataikat, valamint ezen keresztül ökoteológiai írások is publikálásra kerülnek. Ebbe a programba olyan világszerte elismert teremtésvédelmi szervezetek is bekapcsolódtak mint az A Rocha, ECEN, vagy az ACEN. Dr. Kodácsy Tamáson keresztül meghívást kapott a Károli Gáspár Református Egyetem Teremtésvédelmi Kutatóintézete is egy ERASMUS+ programban való részvételre, melynek keretében károlis egyetemi hallgatók is ösztöndíjasként részt vehettek egy teológai teremtésvédelmi konferencián 2023. szeptember 15-19 között a Krétai Ortodox Akadémián.
Kik vagyunk? – Isten gyermekei, a teremtett világ részesei és őrzői. Adtam magamban meg a választ Krétán a 2023-as Teremtésvédelmi Igehirdetés Konferencián. Az előadók az ülés 4 napja alatt különböző válaszokat kerestek erre a kérdésre. A program felütéseként két előadást hallhattunk az ortodox és a nyugati protestáns spiritualitással kapcsolatban.
Augoustinos Mpairaktaris atya a teremtésvédelem kapcsán a felekezeti és teológiai sokszínűség mellett a küldetés és a felelősség közösségét hangsúlyozta. „mivel nincsen katolikus hegy, ortodox tenger vagy protestáns erdő". Az atya előadása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ortodox egyház berendezkedését is megértsük. Teológiájuk s így spiritualitáshoz való hozzáállásuk középpontjában a teremtett világ szentsége áll, melyben Isten mindenhatóságával jelenik meg. Az akadémia maga és elhelyezkedése is ezt az üzenetet szeretné közvetíteni.
Kodácsy-Simon Eszter számos neves teológiai mű tudásanyagát segítségül hívva bemutatta, hogy a teremtésvédelem és az ipari forradalmak (negyediknek kapujában vagyunk) óta végbement változások, kiterjedt hatásuk miatt, már nem csak technológiai kérdések témakörébe tartoznak, hanem a spiritualitás területére is átterjednek folyományaik.
Fontos azonban tisztázni, hogy e kettő nem szemben áll egymással, hiszen, ha a technológia fejlődését (techné területe) nem a pénz és a mohóság hajtaná (étosz területe), hanem az Isten lelke általi felelősség hatná át, akkor azzal helyesen is lehetne élni. Ezzel a gondolattal sikerült az előadónak megteremtenie a hidat a teológusok, vagyis az étosz emberei és a tudósok, azaz a techné gyakorlói közt. Ezen felül bemutatta, hogy a nyugati spiritualizmusban a relációknak mennyire kiemelt szerepe van, így a környezetünkkel ápolt építő vagy romboló kapcsolatunk is meghatározó tényezővé válik.
Kodácsy Tamás előadásában pedig arról hallhattunk, hogy a testté lett Ige és a teremtett világ gondozása, hogyan jelenik meg a gyülekezeti prédikálásban, illetve a gyülekezeti életben. Az előadó gyakorló lelkipásztorként hiteles képet nyújtott arról, hogyan lehet egy gyülekezetben igeszerűen prédikálni a teremtésvédelemről és hogyan lehet ezt a gyakorlatban a gyülekezettel együtt megvalósítani.
Bár a konferencia a teremtésvédelmi igehirdetésről szólt, a részvevők és az előadók csoportja nem kizárólag teológusokból állt. A „nem teológus” résztvevők részéről óriási hozzáadott értéke volt ugyanis annak, hogy a prédikálást, már nem csak, mint az Istenről szóló beszéd művészetét értelmeztük, hanem tetteinkkel, példamutatásunkkal is lehet, sőt kell prédikálni. Élhetünk úgy, hogy azzal Jézust hirdetjük az emberek számára, igaz ez a teremtésvédelem és minden környezetvédelmi megmozdulás párbeszédére is. A konferencián erről a meghirdetett és megélt Jézust mutatta be Antonis Kalogerakis és Ioannis Vourdoumpas.
Antonis Kalogerakis előadásában körüljárta, hogy az ortodox akadémia, mint hegyen épített város, a napelemeivel és a gazdaságával hogyan hirdeti a teremtés védelmét.
Ioannis Vourdoumpas előadásában a helyi turizmussal kapcsolatban számolt be és kiemelte milyen fontos téma a fenntarthatóság egy olyan helyen, mely lényegi bejövetelét a turizmusból szerzi, ám egyszersmind veszélyezteti is a hely szépségét és érintetlenségét a túlzott számú szigetre érkező vendég. Előadásán nem csak a teremtett világ megvédésével kapcsolatos elszántságát, hanem az az iránt érzett szeretetét és odaadását is érezhettük.
A megélt, olvasott és prédikált ige egyik lehetséges alkalmazását a Chrisopigi-i kolostorból érkező apácák is be mutatták. Előadásukban a fenntartható spiritualitás alapjául a szubjektív én és a Teremtője közti kapcsolatot vették. Elmondásuk szerint környezetünkben csak akkor tudjuk betölteni az Istentől rendelt feladatunkat, ha először magával a Teremtővel hozzuk rendbe és ápoljuk megfelelően kapcsolatunkat. A relációs viszonyulást nemcsak egy távoli dimenziós isteni szférában hagyták, hanem kiterjesztették az emberi és a természettel ápolt kapcsolatra is: „ahogy kinyitsz egy ajtót, meghatározza, hogyan viszonyulsz az ajtó készítőjéhez is… ha szereted a környezeted az viszont szeret téged”. Nagy kérdés, hogy amennyiben érdektelen vagyok felé és rombolom, vajon a természet hogyan fog viszontválaszolni. A növekvő sűrűségű természeti katasztrófák nem sok kétséget hagynak a felelet felől. Nos ez talán így elsőre „elcsépelt” mosdó-törölköző viszonyulásnak hathat, viszont érdemes egy pillanatra megállni a mondat a felett és végig gondolni, hogy milyen igazságokra mutat rá, mindenféle olvasóban történő bűntudatkeltés szándéka nélkül.
Ezután a szervezők bemutatták nekünk az akadémia tematikus sétányát is. A sétány koncepciójaként tervezéskor Makariosz atya története szolgált. A monda szerint Makarios atya a sivatagban sétálva talált egy koponyát, akitől megtudta, hogy a pokolban lévők lángokkal körbe vannak véve és ami a legrosszabb, hogy egymásnak háttal vannak összebilincselve; így nem látják egymást. A koponya azt is elmondta neki, hogy az egyetlen vigaszt az nyújtja számukra, amikor ő imádkozik értük, mert akkor 
lazulnak a láncok és újra láthatják egymás arcát. Ez a párbeszéd a szent és a koponya között lenyűgözően fejezi ki, hogy az elhidegült csend és szeparálódás még a pokol lángjainál is rosszabb.
Az akadémia bemutatkozásában a következőket írja a programról: „Plautus azt állította, hogy (Az ember az ember számára farkas). Jean-Paul Sartre pedig még tragikusabban fogalmazott: "L´enfer, c´est les autres" (A pokol a többi ember). Ezzel szemben Makariosz szövege összefoglalja a keresztény hitet, miszerint a pokol nem a másik jelenléte, hanem az embertársunk és a kommunikáció hiánya.” A világ minden tájáról számos művész műalkotása került már itt kiállításra, melyeket ez a téma ihletett.
A művek az embertársaiktól, hosszú távon pedig a környezettől és Istentől való elidegenedésük miatt sokféle helyzetet átélő embert mutatnak be. A Makariosz atya és a koponya közötti párbeszéd, valamint az egész program, a Krétai Ortodox Akadémia azon küldetését fejezi ki, hogy helyszínül szolgáljon az interperszonális és interkulturális beszélgetések számára. Az akadémia vezetőségének meggyőződése, hogy a párbeszéd a legmegfelelőbb eszköz a problémák megoldására. A történet és a hely kialakítása organikusan illeszkedett a konferencia témájához és az elérendő cél megvalósítását is előre irányozta.
Zárásként, mint a konferencia hangulatának abszolút megalapozóját, a hely varázsát emelném ki. Az ott töltött idő alatt sokszor visszhangzott bennem egy ének „olyan örömöt, mint a tenger, olyan örömöt kaptam Tőled Istenem…” Ezt nem csak a tenger folyamatos, néha szelíd néha erőteljesebben morajló zúgása váltotta ki, hanem sokkal inkább annak a reménye, hogy jelenlétünk Krétán, a szigeten, mely európai civilizációk bölcsője volt, számunkra is a teremtésvédelem komolyanvételével egy új aranykor bölcsőjévé válhat.
Kép, szöveg: Balog-Takács Klaudia, KRE HTK PhD hallgató
