EGYÜTTÁLLÁS AZ ÓKORI ÉGEN

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük." (Máté evangéliuma, 2. fejezet 1-10. versek)

– így ír a Biblia a betlehemi csillagról, Szabó Róbert pedig hozzáteszi: „Azt nem mondhatjuk százszázalékos pontossággal, hogy a most is megfigyelhető jelenség biztosan ugyanaz lenne, mint a kétezer évvel ezelőtti, de Török Aurél Csillagok a Bibliában című könyvében ír a Betlehemi csillagról csillagászati és kronológiai szempontból. Az alapján valószínűsíthető azonban, hogy mégis a Jupiter és a Szaturnusz együttállása lehetett ez az égi jelenség.” Mára köztudott, hogy Krisztus nem „nullában” született – ilyen év nem is létezik, csak Kr.e 1 és Kr u. 1. –, időszámításunk előtt 7-ben pedig biztosan volt egy ilyen együttállás a Jupiter és a Szaturnusz között, ráadásul akkor háromszor is megközelítették egymást – ez megfeleltethető annak, amit a Betlehemi csillagról leír a Biblia.

„Az ókori csillagjósok, így a bölcsek is, csillagászok voltak, ismerték az égi jelenségeket, ezért Krisztus születése előtt már megfigyelték, sőt már korábban ki is számolhatták, ahogy a Jupiter és a Szaturnusz közlednek egymáshoz – folytatja a szakember. – Akkoriban az égitesteknek mélyebb jelentést társítottak, a Jupitert a királyok bolygójának tartották, a Szaturnuszt pedig a zsidók csillagának, ráadásul az akkori együttállás a Halak csillagképében következett be, így ezek együttesen egy korabeli tudósnak valóban azt jelezhették, hogy megszületett a Zsidók Királya, a várt Messiás.” Emellett bizonyos csillagászati események időpontját több ezer évre visszamenőleg is pontosan meg tudják határozni a csillagászok, azokban az években pedig ezen az együttálláson kívül nem találtak más rendkívüli égi eseményt, és egyéb, rendkívüli jelenségeket nem jegyeztek fel sem közel-keleti, sem távol-keleti krónikák.

NEM A SORSUNKRÓL SZÓL

Szabó Róbert hangsúlyozza, hogy a csillagászati események kronológiailag pontosan köthetőek a történelmi eseményekhez, de a bolygók mozgása egyszerű fizikai és geometriai törvényszerűségekből adódik, sorsunkra és életünkre nincsenek hatással. „Ritka és látványos jelenségeket láthatunk, ha a megfelelő időben tekintünk az éjszakai égre, vannak valós kozmikus veszélyek, és az is a munkánkhoz tartozik, hogy ezeket figyeljük és előre jelezzük, de a bolygók együttállásához nem kapcsolódnak katasztrófák” – teszi hozzá.

„A ma látható csillagok végigkísérték az emberiség életét, a csillagok és bolygórendszerek élettartama több milliárd év is lehet, így az emberiséggel közös történetük rövidnek mondható” – magyarázza a csillagász. Mint mondja, az ókori ember szinte teljesen ugyanazokat a csillagokat látta, mint amelyeket mi, vannak ugyan, amik felrobbantak vagy elhalványodtak, de egyébként változásaik nagyon lassúak. „Érthető, miért figyelték az éjszakai eget, az ókori ember élete összekapcsolódott a csillagokkal, járásukból tudták az évszakok várható változásait, a mezőgazdasági munkák kezdetének idejét, meglepő pontossággal ki tudták számolni a különböző jelenségek időpontját” – foglalja össze Szabó Róbert. Lassan belelátták a csillagokba a csillagképeket, de ezek csupán emberi fantázia által rendezett alakzatok, valójában különböző távolságra vannak a Földtől és egymástól is. „Elődeink nem tudták ugyan a folyamatok okait, de jól ismerték az eget, miközben manapság az emberiség nagy része nem is ismeri a csillagokat. Mindenkinek javaslom, aki még nem látta igazán az éjszakai eget, hogy menjen el egyszer vidékre vagy magas hegyekbe és pillantson fel.”

„AHOL ANNAK FÉNYE ÁRAD…”