Minket is vezet a Betlehemi csillag?

Idén decemberben tiszta idő esetén szabad szemmel is látható a „Betlehemi csillag”, amelyről a tudósok mára kiderítették, hogy nagy valószínűséggel két bolygó együttállásának eredménye. A jelenségről és a hozzá kapcsolódó feltételezésekről Szabó Róbert református csillagászt, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének igazgatóját kérdezte Farkas Zsuzsanna.

Szabó Gergely csillagász
Szabó Róbert már kiskamaszként tudta, hogy csillagász szeretne lenni: Isaac Asimov Robbanó napok című tudományos-ismeretterjesztő művét olvasva köteleződött el az éjszakai ég iránt
Fotó: MANT/Szigeti Tamás
„Ha ezekben a napokban felnézünk az égre, egy szoros bolygóegyüttállást láthatunk: a Jupiter és a Szaturnusz annyira közel kerül egymáshoz, hogy szinte egyetlen égitestnek látszanak. A legközelebb december 21-én kerülnek majd egymáshoz” – kezdi Szabó Róbert. A Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet igazgatója azt is elmagyarázza, hogy ez a jelenség időről időre megismétlődik, a Jupiter 12 év alatt, a Szaturnusz pedig 29 év alatt kerüli meg a Napot, ezért Földünkről figyelve a két bolygó 20 évente szoros közelségbe kerül egymással. Ez a folyamat nem egyetlen napra korlátozódik, ő maga már tavaly nyár óta nyomon követi a bolygók közeledését. Idén december 21-én pedig – tiszta idő esetén – napnyugta után, délután 4 és 5 között érdemes figyelni az eget – ha van rá lehetőségünk, akkor magasabb helyről. Estefelé és szilveszterhez közeledve már annyira alacsonyan lesznek a bolygók a látóhatáron, hogy nem látszanak majd.
EGYÜTTÁLLÁS AZ ÓKORI ÉGEN
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük." (Máté evangéliuma, 2. fejezet 1-10. versek)
– így ír a Biblia a betlehemi csillagról, Szabó Róbert pedig hozzáteszi: „Azt nem mondhatjuk százszázalékos pontossággal, hogy a most is megfigyelhető jelenség biztosan ugyanaz lenne, mint a kétezer évvel ezelőtti, de Török Aurél Csillagok a Bibliában című könyvében ír a Betlehemi csillagról csillagászati és kronológiai szempontból. Az alapján valószínűsíthető azonban, hogy mégis a Jupiter és a Szaturnusz együttállása lehetett ez az égi jelenség.” Mára köztudott, hogy Krisztus nem „nullában” született – ilyen év nem is létezik, csak Kr.e 1 és Kr u. 1. –, időszámításunk előtt 7-ben pedig biztosan volt egy ilyen együttállás a Jupiter és a Szaturnusz között, ráadásul akkor háromszor is megközelítették egymást – ez megfeleltethető annak, amit a Betlehemi csillagról leír a Biblia.
betlehemi csillag
Fotó: NASA/Bill Ingalls
„Az ókori csillagjósok, így a bölcsek is, csillagászok voltak, ismerték az égi jelenségeket, ezért Krisztus születése előtt már megfigyelték, sőt már korábban ki is számolhatták, ahogy a Jupiter és a Szaturnusz közlednek egymáshoz – folytatja a szakember. – Akkoriban az égitesteknek mélyebb jelentést társítottak, a Jupitert a királyok bolygójának tartották, a Szaturnuszt pedig a zsidók csillagának, ráadásul az akkori együttállás a Halak csillagképében következett be, így ezek együttesen egy korabeli tudósnak valóban azt jelezhették, hogy megszületett a Zsidók Királya, a várt Messiás.” Emellett bizonyos csillagászati események időpontját több ezer évre visszamenőleg is pontosan meg tudják határozni a csillagászok, azokban az években pedig ezen az együttálláson kívül nem találtak más rendkívüli égi eseményt, és egyéb, rendkívüli jelenségeket nem jegyeztek fel sem közel-keleti, sem távol-keleti krónikák.
NEM A SORSUNKRÓL SZÓL
Szabó Róbert hangsúlyozza, hogy a csillagászati események kronológiailag pontosan köthetőek a történelmi eseményekhez, de a bolygók mozgása egyszerű fizikai és geometriai törvényszerűségekből adódik, sorsunkra és életünkre nincsenek hatással. „Ritka és látványos jelenségeket láthatunk, ha a megfelelő időben tekintünk az éjszakai égre, vannak valós kozmikus veszélyek, és az is a munkánkhoz tartozik, hogy ezeket figyeljük és előre jelezzük, de a bolygók együttállásához nem kapcsolódnak katasztrófák” – teszi hozzá.
betlehemi csillag

Fotó: NASA/JPL-Caltech

„A ma látható csillagok végigkísérték az emberiség életét, a csillagok és bolygórendszerek élettartama több milliárd év is lehet, így az emberiséggel közös történetük rövidnek mondható” – magyarázza a csillagász. Mint mondja, az ókori ember szinte teljesen ugyanazokat a csillagokat látta, mint amelyeket mi, vannak ugyan, amik felrobbantak vagy elhalványodtak, de egyébként változásaik nagyon lassúak. „Érthető, miért figyelték az éjszakai eget, az ókori ember élete összekapcsolódott a csillagokkal, járásukból tudták az évszakok várható változásait, a mezőgazdasági munkák kezdetének idejét, meglepő pontossággal ki tudták számolni a különböző jelenségek időpontját” – foglalja össze Szabó Róbert. Lassan belelátták a csillagokba a csillagképeket, de ezek csupán emberi fantázia által rendezett alakzatok, valójában különböző távolságra vannak a Földtől és egymástól is. „Elődeink nem tudták ugyan a folyamatok okait, de jól ismerték az eget, miközben manapság az emberiség nagy része nem is ismeri a csillagokat. Mindenkinek javaslom, aki még nem látta igazán az éjszakai eget, hogy menjen el egyszer vidékre vagy magas hegyekbe és pillantson fel.”
„AHOL ANNAK FÉNYE ÁRAD…”
Szabó Róbert ugyanakkor azt is elmondja, az, hogy a tudomány segítségével képesek vagyunk magyarázatot találni korábbi vagy jelenlegi eseményekre, nem ellentétes a hittel. „Az univerzum keletkezésének folyamatainak nagy részét ismerjük már, például tudjuk, hogy négy és fél milliárd évvel ezelőtt alakult ki a Földünk. Sok tény megkérdőjelezhetetlen, de a kezdőpontnál véget ér a tudomány: igyekszünk egyre jobban kiterjeszteni tudásunk határait, ugyanakkor a hogyanokra vannak válaszaink, de miértekre nincsenek” – vallja a csillagász. Mint mondja, tudományos módszerekkel ez nem vizsgálható, a hit az, ami képes választ adni arra, amire semmi más: „Nincs ellentét hit és tudomány között, amikor mégis úgy tűnik, hogy lenne, az hitem szerint a töredékes vagy felszínes ismeretekből fakad.”
betlehemi csillag

Fotó: NASA/Bill Dunford

A szakember szerint egy ennyire nehéz év végén felesleges pánikkeltés apokaliptikus képzeteket társítani a Betlehemi csillaghoz, hiszen egy időről-időre bekövetkező jelenségről van szó.
„Nagyon izgalmas dolog, hogy 2020-ban megismétlődik ez a jelenség, sajnálom, hogy az időjárás miatt Magyarországról nem valószínű, hogy látni fogjuk. Azonban azt hiszem, ennek a semmilyen szempontból sem egyszerű évnek a végén felcsillantja a reményt és elvezet bennünket oda, hogy a karácsony lényegére tudjunk koncentrálni” – zárja gondolatait a Szabó Róbert.
Forrás: reformatus.hu

Kapcsolódó cikkek