„A betlehemi tünemény túlnyúlik a pillanatnyi, belterjes környezeten és kozmikus távlatokat nyit meg” – Kodácsy Tamás, a KRE ETK Teremtésvédelmi Műhely vezetőjének gondolatai a betlehemi csillagról.
Jézus Krisztus megszületésének számos jele volt, de a betlehemi csillag az egyik legegyetemesebb és legátfogóbb. Órigenész hívta fel a figyelmet arra, hogy ez a csillag – amit ő egy üstökösnek vélt – nem csak a zsidóknak, hanem minden népnek tündökölt. Keletről vezetett bölcseket Betlehembe, aminek megjelenését korábban egy szintén idegen próféta, Bálám hirdetett: „Csillag jön fel Jákóbból.” (4Móz 24,17). A betlehemi csillag távoli, idegen bölcseket és látókat hoz Krisztus jászlához. Ma is ennek lehetünk tanúi, amikor e karácsonyhoz közeli konstellációnál olyanok is a betlehemi történetre figyelnek, akik máskor nem. Legyen a betlehemi csillag bármilyen asztronómiai jelenség, missziója nem ért véget.
A betlehemi tünemény túlnyúlik a pillanatnyi, belterjes környezeten és kozmikus távlatokat nyit meg. Ez az egyetemesség nem teszi érvénytelenné a konkrét eseményt és helyet, hiszen Heródes írástudói ugyanazt tudták mondani a próféciákból, mint amire a csillag is vezetett: a júdeai Betlehemben születik meg a Messiás. Ez hihetetlenül izgalmassá teszi a karácsonyi eseményeket, hiszen ami ott és akkor történt, az meghaladja a helyet és időt, és egy sokkal nagyobb dimenzióban is értelmet nyer, Isten üdvtörténetében. A csillagos égre való feltekintéskor parányinak érezzük magunkat, de az a tudat, hogy ami itt lenn történik velünk, az egy elérhetetlenül nagy egész része, egészen csodálatos és felemelő, mint a szeretet apró kifejezése, ami tovább él a másikban, más pillanatokban. Ez az isteni erő ad reményt mind a hétköznapok összevisszaságában, mind a társadalmi kapcsolatok káoszában, mind az ökológiai válság kiúttalanságában.
A két bolygó korábban ilyen szorosan 1623-ban állt együtt, amikor egy kiváló tudós, Blaise Pascal született. Ő írta az alábbi sorokat, ami az ember kozmikus parányiságára mutat rá:
„Vizsgálja tehát az ember az egész természetet a maga fenséges és teljes nagyszerűségében, fordítsa el tekintetét az őt körülvevő alantas tárgyaktól. Nézze ezt a ragyogó fényt, amely örök lámpásként világítja meg a mindenséget, s amikor a földet már csak pontnak látja e csillag leírta hatalmas körpályához viszonyítva, ámulva vegye észre, hogy ez a hatalmas körpálya maga is csupán finom hegyű ceruzával felrajzolt pont ahhoz képest, amelyet az égbolton keringő csillagok írnak le.”
A Teremtő Atya a negyedik napon azért alkotta meg az égitesteket, hogy „jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket” (1Móz 1,14). Valóban, a korábbi nemzedékek a csillagok állásához mérve tudták az évszakokat, ünnepnapokat. Ehhez képest tudták mikor jönnek esős vagy száraz időszakok, mikor jön az áradás, vagy mikor kell öntözni. A csillagok alapján indultak háborúk vagy köttettek békék. Az ember alapvető vágya, hogy megnevezze, azonosítsa és kiszámítsa azokat a jelenségeket, amelyek túlmutatnak a saját létezésén.
A betlehemi csillagnál viszont annak lehetünk tanúi, hogy nem a csillagokhoz igazodik az ember, és nem az égi jelenségek befolyásolják a földi jelenségeket, hanem fordítva. A csillag igazodik egy történelmi eseményhez, Krisztus születéséhez. Mert „íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt” (Mt 2,9). Van olyan emberfeletti hatalom, ami mégis az emberi világhoz igazodik: Isten megtestesül.
Kodácsy Tamás
Ökogyülekezeti Mozgalom
Forrás: reformatus.hu
