Fekete Ágnes: Mi az az éghajlati igazságosság?
Kodácsy Tamás: Egy környezetvédelmi kifejezés, a climate justice magyar fordítása. Az éghajlati igazságosság, arra világít rá, hogy egy üvegházban élünk, egy bolygónk van és közös erőforrásainkon közösen kell megosztoznunk. Vannak országok, amelyek ebből a közösből sokkal kevesebbet, és vannak, akik pedig sokkal többet kapnak.
Fekete Ágnes: De hogy van ez? Ugyanannyi nap süt, ugyanannyi víz van. Pontosabban mindig is voltak olyan helyek, ahol kevesebb volt a víz, más helyeken pedig több.
Kodácsy Tamás: Ahogyan közlekedünk, eszünk, vagy fürdünk, az bizonyos erőforrásokat felemészt. Magyarországon két-háromszor nagyobb az ökolábnyomunk, mint amekkora a területünk. Az Egyesület Államokban ez tízszeres. Azonban vannak országok, amelyeknek ennek a töredékéből kell megélniük.
Fekete Ágnes: Hogyan tudunk többet használni, mint amink van?
Kodácsy Tamás: Nagyon jó kérdés! Úgy, hogy másoktól veszünk el, még hogyha nem is tudunk róla.
Fekete Ágnes: Például az erdők irtását elég világosan érzékeljük.
Kodácsy Tamás: Nemcsak a fákon lehet ezt mérni. Elég, ha azokra a termékekre gondolunk, amelyeket nagyon messziről szállítanak: a kávé, az egzotikus fűszerek. Vagy ha csak a húsfogyasztásra gondolunk. Ezekkel mind olyan energiákat kötünk le, amelyek sokkal többek, mint, amit nyerünk. A karbonlábnyom, vagy a széndioxid kibocsátás elég jól megmérik azt, hogy amikor megveszel egy-egy dolgot vagy terméket, mennyit használsz a közösből. Az éghajlati igazságosság erre hívja fel a figyelmet: próbáljuk egy kicsit méltányosabban elosztani az erőforrásokat, vagy legalábbis figyeljünk erre, és tudatosítsuk. Ha valaki a bibliai történetet figyelmesen végigolvassa, megtudja, hogy egy városban volt egy gazdag és egy szegény. Jött egy utazó, és a gazdag elvette a szegénytől azt az állatot, amelyet gondosan szinte családtagként nevelt. Ez nagyon mai történet! A hét nap témája a történetet követve következő: az első napon az urbanizáció hatásairól lesz szó; a második napon az állattenyésztés és a környezet kapcsolatáról; a harmadikon a kereskedelem és a környezetvédelem összefüggéseiről beszélhetünk; a negyedik napon a gyermekeink jövőjéről; az ötödiken az utazásról; a hatodik nap a mohóságról és az irigységről; a hetedik nap pedig a kizsákmányolásról és az igazságtalanságról fog szólni.
Fekete Ágnes: Hol található ez a bibliai történet?
Kodácsy Tamás: Sámuel második könyve 12. fejezetének elején. A füzet elejébe is beletettük ezt a bibliai idézetet. A füzetet a www.teremtesunnepe.hu oldalról lehet letölteni. Minden gyülekezetnek kiküldte a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa.
Fekete Ágnes: Hogyan lehet csatlakozni ehhez az ünnephez?
Kodácsy Tamás: Szeretnénk bátorítani a gyülekezeti tagokat, lelkészeket, hogy használják a Teremtés Hetén ezt a füzetet. Az iskolák is használják, és gondolkozzanak ezekről a kérdésekről ezen a héten. Egy észak-déli zarándoklat indult, amelyben a norvég, a német, a holland és a skót egyházak vesznek részt. Ez a zarándoklat mutatja meg az egyházak hangját a párizsi klímacsúcson, amely most már eleve kudarcra van ítélve, hiszen nem sikerül a széndioxidkvótákat úgy beállítani és csökkenteni, mint amennyire kellene.
Fekete Ágnes: Mi az a párizsi csúcs?
Kodácsy Tamás: Ez a huszonegyedik klímacsúcs, amit az Egyesült Nemzetek Szervezete rendez. Az országok megpróbálják megvalósítani ezt a bizonyos éghajlati igazságosságot. Már most lehet látni, hogy semmi remény nincs arra, hogy valamennyire is igazságosan és egyenletesen tudjuk elosztani a teremtés ajándékait. Azok a hatalmak, amelyek kezében van az ipar, a termelés, nem fogják annyival csökkenteni az energiafelhasználásukat, amennyire kellene. Az egyházaknak semmilyen más szerepük nem lehet, mint hogy erre felhívják a figyelmet. Valamint, hogy ők maguk változtassanak az életmódjukon, mert mind az ipar, mind a termelés azért ilyen, mert mi fogyasztók annyit fogyasztunk, amennyit nem szégyellünk, tehát hatalmas mennyiségeket, sokkal többet, mint, amennyire szükségünk lenne. Azt hiszem hosszútávon segíthet ez a felhívás, amely mértékletességre, az igazságtalanság vagy a mohóság ellen buzdít.
Fekete Ágnes: Ehhez csatlakoznak a magyarok?
Kodácsy Tamás: Ehhez csatlakozik egy kelet-nyugati vonal. Nemcsak magyarok. Beregszászból, Kárpátaljáról indulva egy kerékpáros zarándoklatot tervezünk, amelyeknek több állomása is van. Szeptember 27-én 10 órakor Tokajban lesz egy istentisztelet. Sopronban pedig október 4-én a Teremtés Ünnepének záróistentisztelete szintén egy ilyen nagy állomás. Akkor ott átadjuk a stafétát az osztrák testvéreinknek. A stafétában földet gyűjtünk onnan, ahol jöttünk, és ők viszik tovább ezt Németországba, és október közepén adják át majd annak a zarándok csoportnak, amelyik gyalog megy Párizsba, és viszi ezt a stafétát is magával.
Fekete Ágnes: A gyalogcsoport honnan indul?
Kodácsy Tamás: Már áprilisban elindult a Spitzbergáktól, nagyon északról, és október 12-én lesznek Westfáliában. A gyülekezeteket, ifjúsági csoportokat biztatjuk, hogy jelentkezzenek erre a kerékpáros megmozdulásra. Bárhol be lehet csatlakozni. Maga az útvonal és a jelentkezési lehetőség is a www.tekerjafelebaratodert.hu honlapon érhető el. Ez a tekerj a felebarátodért, nemcsak a klímacsúcsra szól, hanem arra szeretnénk biztatni mindenkit, hogy magában a közlekedésben is próbálja védeni a környezetét.
Fekete Ágnes: Saját családunkban már kiszámoltuk, hogy a legtöbb energiát a közlekedéssel fogyasztjuk el.
Kodácsy Tamás: Okosan is meg lehet ezt oldani. Bár nyilván egy kicsit hamarabb kell kelni, ha a kerékpárt választjuk az autó helyett. Van például a „Bringázz a munkába!” program, amelyben az ökogyülekezeti mozgalom is részt vett, az működhet úgy is, hogy „Bringázz az iskolába!”
Fekete Ágnes: Nagyon nehéz az erős mániákusság és a teljes felelőtlenség között a keresztyén embernek megtalálnia a feladatát.
Kodácsy Tamás: Nemcsak nagyban kell gondolkodni, hanem kicsiben, saját magunkra nézve.
Fekete Ágnes: Egy egyházközség mit tehet?
Kodácsy Tamás: Az ökogyülekezeti mozgalomban például Skóciában, az egyik egyházközség elhatározta, hogy az autósparkolókat radikálisan lecsökkenti a templom körül, és csak néhányat hagynak meg. Biciklitárolókat alakítottak ki helyette és a gyülekezeti tagok megfogadták, hogy istentiszteletekre, gyülekezeti alkalmakra kerékpárral járnak, vagy más eszközzel, de nem használnak benzint. Akár egy ilyen gyülekezeti elhatározás is lehet. A közösségi döntés húzza a gyengébbeket is, tehát annak mindig sokkal nagyobb ereje van, mint ha csak én egyedül kezdek el kerekezni, gyalogolni vagy futni.
