Kerékpározás, mint a teremtésvédelem eszköze

Október hónap folyamán közös bringázásra hívjuk a református gyülekezeteket és oktatási intézményeket az Ökogyülekezeti Mozgalom által meghirdetett „Bringázz a templomba! Bringázz a Refibe!” kampány keretén belül. Többek között a kerékpározási szokásairól, a biciklizés előnyeiről, a keresztyénség és a kerékpározás kapcsolatáról beszélgettünk Szabó Istvánnal, a budapesti József Attila lakótelepen formálódó református gyülekezet lelkipásztorával.

Milyen viszony fűzi a kerékpározáshoz?

Az első emlékeim abból az időszakból valók, amikor megtanultam biciklizni. Emlékszem a sok-sok térdsérülésre, horzsolásra, és anyukám vigasztalására, hogy „nem baj, fog ez menni!”. Azért tudni kell, hogy édesanyám testnevelés tanár, ebből kifolyólag minden sport területén rá voltunk nevelve a mozgásra a tesóimmal. Nyilván amikor már megtanultam, akkor ment a szomszéd gyerekekkel a bringa kommandó, meghódítva a környező utcákat. Egy idő után pedig ez átállt az iskolába járásra, illetve amikor Budapestre költöztem, akkor alapvetően BKV-ztam, de a bringázás a kiegészítő közlekedést jelentette. Ott lett igazából nagy szerelem, vagy nyert egy újfajta minőséget, amikor az apósom - aki szintén testnevelés tanár - minden nyárra szervezett egy-egy kerékpártúrát, különböző országokba. Voltak Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Dániában. Velük voltam több alkalommal is, ezek jó emlékek voltak. Nyilván a Balatont is körbetekertem a barátokkal, de azért ezek a külföldi kerékpártúrák egy másfajta, nagy kihívást jelentettek. Emellett remekül összekötötte az új kultúrák, új városok megismerésével, szép tájakon tekeréssel. Úgyhogy ezek jelentős emlékek.

Most pedig itt a lakótelepen a mindennapi élet során, amikor például hittanórára el kell szaladni, akkor nem fogok autóba ülni.

Miben gyökerezik a kerékpározás iránti szeretete? Honnan indult ez?

Az élményekben gyökerezik, hisz az mindig hozzátesz, és motivál, hogy menjünk máskor is. De van azért negatív élmény is, nem egyszer bringáztam hatalmas esőben és az pedig elveszi az embernek a kedvét a biciklitől, de alapvetően jó élmények kötnek hozzá. Nem volt hála Istennek semmilyen komoly balesetem. Volt olyan, hogy egy autó nekiment az álló bringámnak, de nem ültem rajta. Bicikliről olyan nagyot nem estem még.

A kerékpárja közlekedési eszközként szolgál (a munkája során) vagy inkább egy szabadidős elfoglaltság eszköze az Ön számára?

Mindkettő. Főleg a feleségemmel megyünk el gyakran biciklizni, és ilyenkor nagyobb távokat vállalunk. Az utolsó ilyen szeptember közepén volt, illetve nyáron több alkalommal, köztük a Balaton körül is többször kerékpároztunk. A karantén időszak rákényszerített bennünket, hogy itthon legyünk, hogy inkább menjünk ki a szabadba, sétáljunk, biciklizzünk, mint otthon üljünk olyan sokat. Úgyhogy ez jó volt ilyen szempontból. Ugyanakkor ott van mindig az a tényező is, hogy amikor el kell jutni A pontból B-be, akkor is nagyon jó eszköz a kerékpár, mert olcsó, mert közben sportolsz, és nagyon sokszor gyors. Ez meghatározó.

Ha már szóba kerültek a kerékpározás előnyei, ezek közül melyek az Ön kedvencei?

A szabadság érzése. Olyan jó az, hogy száguld az ember, megy, tapossa, liheg egy kicsit, de közben azt érzi, hogy a szabadban van, hogy suhan. Ennél már csak az lenne jobb, ha repülni is tudnánk. Ez valamilyen ősi dolgot megmozgat az emberben. Ráadásul a szabadság idén kifejezetten fontos téma.

Mit gondol, hogy fér össze a keresztyénség és a kerékpározás?

Nagyon. Az ember kapott egy gyönyörű világot, egy kertet és azt a feladatot, hogy őrizze, vigyázzon erre a kertre, hogy éljen benne szabadon, de felelősséggel. Így lehet azt mondani, hogy Ádám és Éva kertészek voltak legelőször is. Ők ugyan nem bicikliztek, de az ember mandátumában, küldetésében alapvetően szerepel a teremtés védelme. Keresztyén feladatunk hirdetni, hogy elközelített az Isten országa Jézus Krisztuson keresztül, megtérésre hívni, megélni és továbbadni a kereszt és a megváltás üzenetét. Ezzel összekapcsolódva, ott van az is, hogy Isten országát építjük. Ez azt is jelenti, hogy mi Jézusnak a keze és a lába vagyunk itt a Földön. Aktív részesei kell, hogy legyünk annak a helyreállító munkának, amit Jézus elkezdett. A kerékpározás ott jön a képbe, hogy nem az a feladatunk, hogy kiszipolyozzuk a világot, és hogy mindenféle üzemanyagot égessünk, hanem az, hogy egy egészséges környezetet hozzunk létre, amiben mi magunk is egészségesek vagyunk. Tehát a teremtett világban –ott van az ember is, ott vagyok én is. Amikor ez a feladatunk, hogy védjük a természetet, a teremtett világot, akkor saját magamat is kell benne védeni, és ez pedig a testmozgáshoz kapcsolható. Nem feltétlenül a kerékpározás az, ami összekapcsolható a keresztyénséggel, hanem úgy vélem, hogy inkább az egészséges és tudatos életmód. De ebbe viszont beletartozhat a kerékpározás is. Amikor azt mondom, hogy környezetvédelem, akkor nem csak saját magamra, de a másik emberre is gondolok.

Hogyan tud megjelenni a kerékpározás a gyülekezeti élet részeként?

Ez nehéz kérdés, szerintem főleg Budapesten. Ahol egyrészt hozzá vagyunk szokva a tömegközlekedéshez, másrészt pedig a kerékpárosok védtelensége miatt. Azt látom, hogy akik például vidéken szeretnek biciklizni, ők Budapesten nem feltétlenül szeretnének. Ez talán az infrastruktúra hiánya miatt van.

A lakótelep kis területén, ahol mi vagyunk, az emberek gyalog, biciklivel, rollerrel járnak gyülekezetbe. Én is egyébként így teszek, hogyha nem én prédikálok, és nem kell vinnem a hangszert, meg kottatartót.

Bátorítani nyilván lehet az embereket. A művelődési házban, ahol a gyülekezeti alkalmakat tartjuk, hála nekik, ki van építve egy fedett, 8 bringának kialakított kerékpártároló.

Kerékpározás és gyülekezet kapcsolatának a bringatúrák fontos része lehetne. Nagyon gyerekcipőbe jár ez a gyülekezetplántálás, de a tervek között ott van, hogy nyári tábort szervezünk Balaton körbetekeréssel. Mert ez az én ifis élményeim között ott van, és azért szeretném, hogyha ilyen élményeket is tudnék felkínálni a fiataloknak, meg az idősebbeknek is. Egyelőre még csak tervek vannak.

Mi a véleménye a kerékpáros kultúráról? Mit gondol a kerékpárosok közlekedésben való helyéről?

Ez egy bomba jó kérdés, mármint olyan értelemben is, hogy nagy feszültségek vannak körülötte és sokszor fel szokott robbanni. Nem lehet azt mondani, hogy az autósoknak van igazuk, vagy a bringásoknak, mivel mindannyian bűnösök vagyunk és szükségünk van a kegyelemre. Nagyon fontosnak tartom, hogy az a párbeszéd, ami van, tovább is menjen. Szerintem az autósoknak jobban oda kellene figyelniük a bringásokra, ugyanakkor a bicikliseknek is jobban oda kellene figyelniük az autósokra, a gyalogosokra, és a rolleresekre. Isten óvjon bennünket a balesetektől! Vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen kikerülhetetlen, mert szemébe sütött a nap az autósnak, vagy megcsúszott a biciklis egy csúszós falevélen. Infrastrukturálisan is nehéz kérdés, mert az emberek hozzá vannak szokva a gépesített járművekhez, és ez nem teljesen jó. Több embernek kellene biciklizni, több bicikli útra lenne szükség, – de közben az alternatív módszerek nem tudnák teljesen felváltani az autókat.  

Ha kiépítettebb lenne a kerékpárút hálózat, talán többen bátorkodnának kerékpárra váltani?

Én élveztem, amikor lezárták az Üllői utat, korábban is bringáztam ott, és üdítő volt, amikor volt egy egész sávom, de közben mentem ott ugyanúgy autósként is. Ilyenkor megértettem, hogy emiatt most egy kicsit lassabb, nehezebb, de sok embernek ez így nem fér bele. Én örülnék neki, ha lenne több kerékpáros sáv, vagy akár a Körúton biztonságosabb lenne a kerékpáros közlekedés.

A budapesti kerékpározás során mit tapasztalt? Mire érdemes figyelni a városi tekerés során?

Legyenek kivilágítva az emberek! Engem zavar, hogy mindig látok kivilágítatlan kerékpárosokat. Figyeljenek oda, ne legyen bedugva a fülük zenével, mivel nagyon fontos nem csak látni, de hallani is azt, hogy mi van körülöttem. A KRESZ ugye mindig a bizalmi elvvel kezdődik, hogy megbízok a másikban, hogy ő is tudja a KRESZ-t és be is fogja tartani. De kerékpárosként szerintem mindig győződjünk meg arról, hogy a másik valóban megadja-e az elsőbbséget. Ha két autó ütközik, az is szomorú, de amikor egy autó egy biciklissel ütközik, az még inkább. Az elektromos rollereket pedig még veszélyesebbnek látom, mivel elég gyorsan mennek, és pillanatok alatt gyorsulnak.  Tehát óvatosan kell Budapesten kerékpározni.

Télen is szokott biciklizni?

Ha az időjárás megengedi, akkor igen. Én nem az a kerékpáros vagyok, aki havon, jégen, sárban és esőben bringázok, de engem a hideg nem riaszt vissza. Jól fel kell öltözni és így akkor is lehet. Bevallom, hogy amióta itt vagyok a lakótelepen, azóta télen ritkán ülök fel, mert nagyon kis távolságok vannak, ezért akkor inkább sétálok. Télen általában elteszem a bringát, nem is veszem elő.

Gyülekezetplántáló lelkészként mit gondol, lehet a kerékpár missziót segítő eszköz?

Ez jó kérdés! Hogyha lelkészként nem egy zárt kalitkában (autóban) , hanem egy kerékpárral, vagy sétálva vagy rollerrel vagy gördeszkával közlekedek, akkor jobban látható vagyok. Ha biciklivel megyek végig a lakótelepen, akkor is szoktam integetni, köszönni, volt olyan eset is, hogy leszálltam már a bringáról, hogy megszólítsak valakit: „de jó, hogy összefutottunk!”.

Az MRE egykerekes támogatója a Magyar Kerékpárosklubnak a környezeti felelősségvállalás jegyében. Az MKK minden évben megszervezi tavasszal és ősszel is a Bringázz a munkába! kampányát, ehhez hasonló kerékpáros megmozdulást szervezett az Ökogyülekezeti Mozgalom idén októberre a református híveknek és oktatási intézmények számára. Mi a véleménye erről az együttműködésről, kezdeményezésről?

Nagyon örülök neki, mert fontosnak tartom azt, hogy működjünk együtt, hogy nem feltétlenül nekünk kell kitalálni új dolgokat, hanem az, ami a világban jó és érték, amellé nekünk bátran oda kell állni keresztyénekként. Örülök, hogy egy ilyen szervezet mellé álltunk oda. És bátorítani tudok mindenkit arra, hogy menjen bringával temploma vagy iskolába.

Mivel bátorítaná még a református híveket, miért érdemes „nyeregbe pattanni”?

Környezetünk védelme, a teremtésvédelem miatt, az egészségünk miatt – ami szintén hozzátartozik a teremtésvédelemhez, mert jó móka és a keresztyén üzenethez hozzátartozik az öröm és az, hogy a szabadságunkat megéljük. Érdemes nyeregbe pattanni.

 

Bővebben információ a „Bringázz a templomba! Bringázz a Refibe!” kampányról: http://www.okogyulekezet.hu/v/bringazz-a-templomba-bringazz-a-refibe/

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/2621848941461596

Eddigi csatlakozók: ITT

 

Kolonics Patricia, KRE-ETKI Teremtésvédelmi Műhely

Fotók: Kalocsai Richárd

Kapcsolódó cikkek