Ökögyülekezeteket bemutató cikksorozatunk utolsó részében a Keleméri Református Egyházközség lelkipásztorával, Szoboszlai Beátával beszélgettünk.
Kérem meséljen egy kicsit a gyülekezetről; körülbelül hány tagot számlál, milyennek érzi a közösséget, melyik korosztály alkotja a közösség nagy részét?
Gyülekezetünk egyházfenntartóinak száma 90-100 fő között alakul. Maga a törzs gyülekezet, akik rendszeresen részt vesznek alkalmainkon 20-25 fő. Korosztályát illetőleg nagyon vegyes, de túlnyomó részt az idősebbek alkotják.
Milyen közös tevékenységeket végeznek a közösség tagjai?
A megszokott alkalmakon túl, rendszeresen tartunk kézműves délutánokat, családi napokat, közös istentiszteleti alkalmakat Gömörszőlős, Hét és Bánréve gyülekezeteivel. Gyermekek és ifjak számára táborokat, illetve minden éven szervezünk valamit a Teremtés hete alkalmából.
Mikor nyerték el az Ökogyülekezet címet?
Az Ökogyülekezeti címet 2016-ban kapta meg a gyülekezetünk, még az előző lelkipásztor szolgálatai idején.
Mi volt az a tényező, ami a jelentkezésre ösztönözte a közösséget?
A gyülekezet számára mindig is fontos volt teremtett világ ápolása. Templomudvarunkon nem csak a Tompa Mihály emlékház található meg, hanem a Kéktúra útvonalon is fekszik, a túrázók itt tudnak pecsételni, megpihenni. A Kelemér melletti erdős rész már természetvédelmi terület, így számukra egyértelmű volt, hogy egy ilyen jó kezdeményezéshez szeretnének csatlakozni.
Milyen tevékenységeket végeztek az elmúlt évben a teremtett világ védelme érdekében?
Táborainkban, foglalkozásainkon igyekszünk felhívni a figyelmet rá, hogy nem csak új alapanyagokból lehet szépet alkotni, hanem az újrahasznosított eszközökből is. Ezt igyekeztünk fiataljainkban erősíteni, a szívükre helyezni. Úgy gondolom ebben sikerrel jártunk, hisz minden újabb alkalmat várnak a gyermekek. Két évvel ezelőtt a templomkertünket betelepítettük őshonos gyümölcsfákkal, a közép- és idősebb korosztályt ezek fenntartásába, gondozásába igyekszünk bevonni.
Ha kellene választani, melyik volt a legnépszerűbb ezek közül?
A tavalyi éven részt vettünk az ökumenikus Oikosz – Közös házban élünk projekt keretén belül meghirdetett Teremtés heti akciók programban. Az idősebbek az istentiszteleti alakalom után leülhettek, beszélgethettek, az asztalra a környező termelők méze, lekvárja, szörpje került. Eközben a dekupázs technikával, újrahasznosított fa anyagból készítettek táblácskákat maguknak, majd ezután felsétáltunk a Mohos-tavakhoz. Ezen a programon minden korosztály szívesen részt vett.
Melyik teremtésvédelmi akció/tevékenység volt az Ön személyes kedvence?
Igazából a fent említett sikerült a legjobban és számomra is ez volt a legemlékezetesebb.
Ön szerint hogyan segíthet a legtöbbet a gyülekezet a teremtésvédelemben?
Azzal, ha ezekre az alkalmakra nem csak a gyülekezet tagjait várja, hanem külsősöket is hívogat. Ha példát mutatva, egy-egy társadalmi munka, közös alkalom idején nem kell konténerekkel elvitetni az egyszerhasználatos műanyag eszközöket. Ha a hétköznapjait is úgy éli meg, hogy a település többi lakójának felhívja a figyelmét, hogy milyen fontos vigyázni is a reánk bízott világra, nem csupán élni benne, kihasználva, kiszipolyozva azt.
Mit tanácsolna az embereknek, magánszemélyként mit tehetnek a környezetünkért?
Én elsősorban a fiatalokhoz és közép korosztályhoz szólnék. Az idősek napjainkban is vigyáznak rá, hogy ne termeljenek annyi szemetet, a zacskókat többször használják, nem dobják el úton-útfélen. De felnőttek olyan generációk, akik erre már nem figyelnek oda. Az ő figyelmüket jó lenne felhívni, hogy a most megvásárolt műanyag virág, amivel telehordják a temetőinket, hány évszázad alatt bomlik majd le. A gyermekeink által most elhasznált, eldobható pelenkák akár 500 évig is ott fognak állni és szennyezni a környezetünket, pedig ezeket ki lehetne váltani moshatóra. A sok fölösleges műanyag játék, ami két nap múlva már csak valamelyik sarokban szóródik, mennyire haszontalan. De még rengeteg konkrét példát hozhatnánk fel, amit egy kis odafigyeléssel mellőzni tudnánk és gyermekeink, unokáink számára megengedni, hogy élhessenek ebben a csodálatos világban, mellyel Istenünk megajándékozott bennünket.
Mint Ökogyülekezet, mik a jövőbeli terveik?
Erősíteni az emberekben az akaratot, a vágyat, hogy tegyenek környezetükért. A foglalkozásainkat, programjainkat megtartani igyekszünk, sőt gyarapítani. Bízunk benne, hogy gyümölcsfáink lassan nőni és teremni fognak, így majd közös lekvárfőzésen, befőtt eltevésen tudunk majd részt venni.
Mi az, amivel bátorítaná a gyülekezeteket, hogy jelentkezzenek az Ökogyülekezeti címre?
Az emberek többsége nem szereti, ha valami kötelező. De ha valaminek meg kell felelni, eleget kell tenni, akkor azt igyekszik a lehető legjobban. Így van ez a természetvédelemmel is a gyülekezetben. Míg csak beszélgettünk róla, addig sokszor elfelejtődött, hogy vigyázni kell, jobban odafigyelni, hogy mit használunk stb. De most az emberekben megvan a megfelelés vágya is. Szeretnének valóban Ökogyülekezet lenni és nem csupán egy gyülekezet, ami megkapta ezt a címet, hanem az a gyülekezet, aki kiérdemelte azt.
Korom Lilla, Ökogyülekezeti Mozgalom
Fotók: Nt. Szoboszlai Beáta
Felelősséggel tartozol Te is a teremtett világért. Mutass példát!
Csatlakozz az Ökogyülekezeti Mozgalomhoz!
Cím és díjpályázat a honlapon: http://okogyulekezet.hu/csatlakozz/okogyulekezeti-dij
Jelentkezési határidő: 2020. szeptember 10.
A cikksorozat korábbi részei:
