Jak 3,7 Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidítetett az emberi természet által:
Tegnap észrevettem, hogy a rozmaring palánta, amelyet nemrég vásároltam elpusztult. Letettem egy félreeső helyre, hogy majd foglalkozom vele, de elfelejtkeztem róla. Egyszerűen ezért, mert egy dolgozaton dolgoztam hetek óta, és semmire nem volt időm, nem figyeltem a háztartás dolgaira. A tyúkok kárálnak, ha nem kapnak enni, de a virág mély hallgatásba burkolózva halt meg. Mintha az „ez elment vadászni” kezdetű mondóka visszáját éltem volna meg magamban. Valaki ezt elültette, szaporította, kezelte, palántázta, cserépbe ültette, szépen becsomagolta, feliratozta, elszállította, és én az iciri-piciri nem megettem, hanem tönkretettem. És miért? Mert fontos, elintézhetetlen ügyeim, szaladásaim az élet elvei fölé nőttek. Azért mondtam el ezt a magamról lesújtó képet mutató történetet, mert azt hiszem, ma sokunkkal és sokféleképpen megtörténik valami hasonló. A természetes gondoskodási ösztönünket egyszerűen letaglózza a mai világ ezer kihívása. Jakab levelének a mondatából azt olvashatjuk ki, hogy az emberi természet velejárója az, hogy szelídít. Belőlünk mélyen levő megmagyarázhatatlan tulajdonság az, hogy ami vad volt, azt szelíddé szeretnénk alakítani. A durva, zord és rideg törvényektől a szelíd, lágy, közeli kapcsolatig vezetjük az állatokat és erre törekszünk mindennel, mert szeretjük, amikor a fanyar gyümölcs édes ízűvé lesz. De van egy természetellenes folyamat is bennünk, erről ír Jakab. Az ember, miközben mindent képes megzabolázni, önmagát, a saját testét nem képes megszelídíteni. Jakab szerint az emberi nyelv mindennek az oka. Ez a kicsi emberi testrész az, amely az emberi civakodásnak, az igyígykedésnek az alapja. Mivel a nyelvünk, ami mögött nyilván a gondolataink vannak, nem szelídíthető meg, ezért ez, mint egy pici láng, mindent felgyújt. Mivel az emberi én akar minden fölött úr lenni, önmagunkat akarjuk naggyá tenni, és úgymond nyelvelünk egymásra, ezért a szelídítés helyett a vadulás folyamata zajlik. Feláldozzuk önös céljaink oltárán nem csak a rozmaringot, hanem nagyon sok mindent, amit az élet természetesen ad. A Teremtés hete arra jó, hogy elgondolkodjunk ezeken a folyamatokon. Lehet persze sopánkodni azon, hogy a nagy emberek, a különböző államok miért nem tesznek lépéseket végre azért, hogy ne szennyezzük agyon a bolygót, de talán érdemes azon is elgondolkodni, hogyan zajlik ugyanaz piciben és nagyban. Az egónk, saját énünk magasra emelése miként tesz tönkre embereket és kisvirágokat is magunk körül. A szelíddé váló ember képes arra, hogy megőrizze Isten teremtett világát. A Hegyi Beszéd üzenete szerint: Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Jakab pedig így folytatja: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Adja Isten, hogy megkapjuk tőle, felülről ezt a bölcsességet. Ámen
Fekete Ágnes
