Láthatatlan kapcsolatok címmel online videobeszélgetés keretében tartotta az Ökoestek programsorozat februári alkalmát a KRE-ETK Teremtésvédelmi Műhely és a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület. A téma ezúttal a Magyarországon élő ízeltlábúak, azon belül is főleg az atkák és pókok bemutatása volt. Ujvári Zsolt biológus, természetfotós saját képeivel illusztrálta ezeket a kevéssé ismert élőlényeket, amelyekről ritkán gondoljuk, hogy érdekes a világuk, és hasznos a tevékenységük.
Ujvári Zsolt munka közben
A február 9-i előadásban hallhattunk arról, hogy látjuk az oroszlánt meg a zebrát a szavannán, a cápákat meg a fókákat a tengerben, de az ökoszisztéma folyamatainak egy jelentős része a szemünk számára alig látható, vagy láthatatlan méretű lények között zajlik. Ujvári Zsolt elsősorban a Pilis erdeit és Békásmegyer környékét járva készít fotókat ízeltlábúakról, főleg a legapróbbakról.
Sminthurinus aureus ugróvillás faj
Elmondta, hogy kedvencei az atkák, és rajtuk rögtön be is mutatta, miért rossz megközelítés az, hogy hasznosnak vagy károsnak tekintünk egy élőlényt. Az atkákat általában nem szoktak hasznosnak tekinteni, sőt, például a kullancsokat és más fajokat károsnak gondoljuk. Pedig ezek az atkák fogyasztják például a levéltetveket is, amelyeket szintén károsnak tartunk. A kutatók megpróbálták felhasználni az atkákat a levéltetvek ellen, de ezek az állatok nem csak levéltetveket fogyasztanak, így ez a kérdés sokkal bonyolultabb. Ujvári Zsolt elmondta, hogy szerinte ez emberi megközelítés, hogy valami hasznos-e vagy sem, miközben minden élőlénynek megvan a helye az ökoszisztémában, még az olyan fajoknak is, mint a kullancsok vagy a szúnyogok.
Ixodes kullancsfaj nősténye
Másik példaként említette a harlekinkaticát. Megjelenésének egy időben örültek, mert pusztítja a levéltetveteket. Aztán kiderült, hogy előszeretettel fogyasztják az őshonos hétpettyes katica lárváit is. Robbanásszerűen terjedtek el. Ujvári Zsolt az a nézőpontot sem tartja egészségesnek, hogy irtani kellene bizonyos fajokat. Bizonyos szituációkban persze rákényszerülünk, de a legtöbbször nincs értelme, főleg egyéni akcióként, mert egy-egy példány megölésével nem csökkentjük érdemben a populációt, de ha tévedünk, könnyen megölhetünk a harlekinkatica helyett valamilyen másik, ritkább katicát.
Trombidium faj, egy termetes bársonyatka, madársóska levelén
Hallhattunk arról is, hogy a klímaváltozás is befolyásolhatja az állatok elterjedési területét. Ma a teleink enyhébbek, elég kinézni az ablakon, és látni, hogy február elején 12 fok van, a korábbi mínusz húsz fokos telek már ritkák. Egyre több mediterrán élőlény telel át nálunk.
Van olyan érkezőnk, aki olyan régóta van velünk, hogy már természetesnek vesszük: itt él. Ilyen például a szongáriai cselőpók, amely a 19. században érkezett fát szállító rakományokkal a keleti sztyeppékről.
Szongáriai cselőpók
Az áruszállítás ma is hozhat új élőlényeket hazánkba, akár néhány óra alatt érkezhetnek szállítmányok Dél-Amerikából, Délkelet-Ázsiából, és előfordul, hogy banános ládákban, narancsrakományokkal például nagyobb pókok is megérkeznek. Ilyenkor a sajtóban rögtön arról olvasni, hogy veszélyes mérgespók érkezett, de ez elenyészően ritka, az ilyen esetek többnyire nem veszélyes vándorpókok, és mivel trópusi körülményekhez szoktak, nem élik túl teleinket.
gömböcugróka faj (Dicyrtomina violacea)
Az előadáson hallhattunk még a kannibalizmusról, a parazitákról, más állatokat „buszként” utazásra használó lényekről és sok más érdekes kérdésről, miközben Ujvári Zsolt varázslatos fotóiban gyönyörködhettünk.
Bordás taplóbogáron utazó Boletoglyphus atkák
Esett szó keresztespókokról, bikapókokról, atkafajokról, imádkozó sáskákról, és mindannyiunk viszonylag új ismerőseiről, a márványpoloskákról. A biológus beszélt arról is, hogy a szúnyogok elleni védekezésben a biológiai védekezés sokkal jobb választás lehet, mert a permetezéses irtás nem szelektál, és csak pár napig hatásos. Megismerkedhettünk parazita gombákkal, és olyan férgekkel, amelyek a rovar agyát „irányítva” a vízbe kényszerítik hordozójukat a megfelelő időben.
Argiope lobata – karéjos keresztespókok. Az aprócska hím a nőstény testén pihen
Ujvári Zsolt beszélt arról is, hogy az erdőirtások és az emberi tevékenység hatásait a nagyobb élőlények esetében már sokszor észrevesszük, és próbáljuk is ellensúlyozni, de az ilyen apró lényekre még ritkán irányul figyelem, pedig fontos részei az ökoszisztémának.
A növekvő népesség, és a növekvő igények egyre több és egyre gyökeresebb változást hoznak majd a földi élet számára, és megbecsülni is nehéz, milyen hatást fejtünk ki a teljes ökoszisztémára. És ez arra is igaz lehet, amikor az általunk okozott károkat próbáljuk orvosolni, de nem tudjuk, a beavatkozásunk milyen hosszú távú hatásokat fejt majd ki. A természet munkáját nem tudjuk teljesen pótolni – mondta Ujvári Zsolt előadása végén.
Ez a 0.3 mm hosszúságú parány egy búgócsiga-atka lárvája
Olyan utazás volt ez az előadás, amely teljesen új, ismeretlen birodalmat nyitott meg a résztvevők előtt. Ujvári Zsolt a teremtett világ olyan szegleteiről libbentette fel a leplet, amelyekbe ritkán pillanthatunk be.
