Az ökokarácsony evangéliumi öt pontja

 

Már nem vas, bronz, ezüst és arany vasárnapokat élünk, hanem fekete péntekkel van leöntve az egész ünnepi előtti hónap. Nem lehetőség a vásárlás. Nem úgy van az, hogy eldöntöm, hogy kell e vásárolnom, hanem ez mindenki számára kötelező. Az a világ, ahol mentesül az ember a vásárlás pressziója alól az nem az enyém és nem az átlagemberek világa. Akár merre járunk óriásplakátok, megaképernyők öntik ránk a megvásárolni való termékeket. Érdekes, hogy a repterek business osztályán egy kényszerítő képernyő sincs felszerelve. Tudják jól, hogy a termékeny gondolatok megszületéséhez csendre van szükség. (Matthew Crawford)

 

 

Jó, ha észnél vagyunk, mivel van ok a vásárlásra és van mit megvenni és ami a legrosszabb „a bolondnak is megéri”. Nincs semmi gond az ajándék vásárlással, csak a kacatok halmozását kerüljük el. Ha veszünk valamit, akkor az lehetőleg tartós legyen, nem a percnyi örömök oltárán feláldozható dolog. Esetleg, amit veszünk azzal üzenhetünk is, emlékeztethetünk valamire. Lehet olyan ajándék, ami természetes, organikus, valami helyi. Egyben lehet támogatni a környékbeli mestereket, kisiparosokat a megrendelésünkkel. Nem biztos, hogy a különlegesért, egyediért, az eBay re kell felmenni. Figyeljünk arra, ha már mindenképp valami trendit vásárolunk, hogy Fair Trade legyen. Ha nem tudunk ellátogatni személyesen oda, ahol a terméket előállítják, legalább a címkéket figyeljük, hogy méltányos kereskedelemben előállított termék legyen.

 

Nem gondolom, hogy ki lehet kerülni a vásárlást, de érdemes, mint a hétköznapokon tervet készítve boltba menni és nem ad hoc módon krosszozni a sorok között. Maradjunk a vásárlás során is az evangéliumi gondolatoknál. Jézus az egyszerűségre nevelte tanítványait: „ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodtok. Nem több e az élet a tápláléknál és a test a ruházatnál?” A kifejtése hosszan folytatódik, de az utolsó előtti gondolat szintet lép és valami különleges ígérettel rukkol elő: „De keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:25kk) Tehát nem veti el Jézus az ezek iránti kívánságot, de elvárja a helyes sorrendet és azt, hogy engedd, Ő ajándékozzon meg a bőséggel.

 

 

Az ünnep elmaradhatatlan része az ajándékozás és a megajándékozottság. Elválaszthatatlan az előző ponttól, a vásárlástól, ezért is követik egymást. A Szentírás beszél erről, amikor a napkeleti bölcsek Jézus elé járultak. Megörökítette az evangélista, hogy nem érkeztek üres kézzel. Aranyat, tömjént és mirhát hoztak az újszülött királynak. Nagyon érdekes, amikor Peter Spangenberg a születéstörténetnél egy ilyen mondatot enged meg magának: „A bölcsek úgy látják, hogy nem megfelelő ajándékot hoztak.” Hihetetlen mögé látásról tanúskodik ez az apró megjegyzés. Az istállóhoz, a jászolhoz, az egész betlehemi miliőhöz nem passzoltok ezek az ajándékok. Egy királyi palotában mi se lenne természetesebb, na de itt. Már ez is egy bibliai intenció az ajándékra nézve, oda illő ajándékot válasszak.

 

Továbbá ne váljék teherré az ajándékozás. Az ünnepet ne úgy éljük meg, mint teljesítményt. Egész évben hozzá vagyunk szokva iskolába, munkahelyen, hogy teljesíteni kell. Ez a viselkedési attitűd képes átragadni az ünnepekre is. Ez nem verseny. Sokan már előre gondolkodnak azon, hogy az ünnep után, ha megkérdik őket, hogy mi volt a „fa alatt”, akkor miként tudnak eldicsekedni vele. Majd, hogy eszi a sárga irigység azt, akinek szerényebb volt az ünnep... Legyünk tapintatosak, ennek még a peremvidékeit is kerüljük el messze. Gondoljunk inkább Tóth Árpád és Péter apostol szavainak egybecsengésére. „De lásd egyebem sincsen/Se bírtokom, se kincsem,/Nem adhatok tenéked,/Csak ily borús zenéket.” (Rímes furcsa játék) „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a Názáreti Jézus Krisztus nevében mondom, kelj fel és járj.” (ApCsel 3: 6)

 

Nem állhatom meg, hogy ne térjek ki a kütyük ajándékozásának zárójelbe tételére. Nem vagyok a modernitás ellensége. Viszont érdemes elgondolkoznunk a hitünk, vallásunk viszonyrendszerében is ezekről az új módikról. Az új technologiák lépésről lépésre idejétmúlttá teszik a régi értékeket. A személyes találkozások, az élő beszéd, az empátia ennek hatására sorvadásnak indult. Pont azzal érvelnek a kütyük pártján lévők, hogy olyan intenzitású az ingerek közvetítése, hogy nem unatkoznak a gyerekek. Ezzel viszont, hogy az unalmat kioltják, pont a képzelőerő és a türelem fejlődési lehetőségétől fosztják meg az digitális bennszülötteket. (Sherry Turkle)

 

Az ajándék csomagolásánál legyünk kreatívak. Lehet maga a csomagoló anyag, amibe bele rejtjük az ajándékot, maga is egy újabb ajándék. Pl. egy szép fonott kosárba bele helyezni az ajándékot, vagy egy szép faragott ládikába. Esetleg a télen praktikus sálba, egy ünnepi terítőbe szintén be lehet csomagolni az ajándékot és azt átkötni egy szalaggal. Egyébként a díszszütyő használata sem Isten ellen való vétek. Főleg, ha úgy gondolunk rá, hogy azt akár egy másik alkalommal felhasználhatjuk. Tehát nem kidobjuk, eltépjük, miután a küldetését teljesítette. Aztán ott vannak a vászontáskák, azok is alkalmasak lehetnek erre a célra.

 

 

A Szentírás a karácsonyi menüről nem ír. Születésnap ünneplése nem volt elterjedve Jézus korában. Eleinte vízkeresztkor ünnepelték Jézus születését is. A születésnap a pogányok és a gazdagok szokásának számított. Az uralkodók körében volt hagyománya, pl. Antiokhosz Epifanész, vagy Heródes. Az ilyen alkalmakra szánt lakoma erőfitoktatásnak számított.

 

A karácsony keresztyén jelképei az étkek között pl. az alma, főként a gránátalma, ez Isten hozzánk hajló szerelmének a jelképe. Népdalban énekeljük is: „A kis Jézus aranyalma…” Aztán a dió hasonló módon van jelen, ami latinul: Nux est Christus. A gyermek először az anyaméhben, majd a sírban van, mint a dióbél a kemény héj alatt. Ez utalhat az élet, a sors nehézségére, amit fel kell törni, ki kell belőle szabadulni.

 

Az ünnepi menü a halászlé, töltöttkáposzta, diós, mákos bejgli, mézes kalács. Sok helyen ez a hagyomány ma is él. Arra mutatnék rá, hogy sokaknak nincs mit enniük, a mi asztalaink pedig roskadoznak. Az emberiség 65% szegénységben él, 10% pedig mélyszegénységben. Vannak, akinek napi két dollár alatti összegből kell kijönniük és ez nem az ő döntésük.  Jézus mondja a szegények mindig veletek lesznek. Gondoljunk az ünnepen rájuk is, amikor asztalt terítünk, ételt készítünk. Ez ne tántorítson el bennünket az ünnepi asztaltól. Jézus megülte a zsidó ünnepeket. Lásd például az utolsó vacsorát, a páska vacsorát. Igyekezzünk maradék nélkül főzni. Ha marad valami az ünnepről azt hasznosítsuk újra, vagy emlékezzünk meg vele azokról, akik nem ily szerencsések, mint mi.

 

Az étkezéseknél ne feledkezzünk meg arról, hogy ki az, aki a kenyeret adja. Királyi előjognak számított a kenyérosztás, ezért is volt akkora jelentősége Jézus kenyérszaporításának. Az emmausi tanítványok amikor Jézust beinvitálják magukhoz, a kenyértörésről ismerték őt fel. A házigazda előjoga, hogy a kenyérlepényt töri és osztja. Jézus nem vendég annál a háznál, sem nálunk, hiszen ő van itt igazán otthon. „Itt mindenki vendég és a házigazda fizet. ”(Kovács Ákos: Az utolsó hangos dal)

 

 

Az ünnepi kellékek pártján állok. Teljes mértékben. Szükséges, hogy odataláljunk a jászolhoz, a hideg, didergő, szeretetéhes világban. Kell a hangolódás, minden szinten. Kint és bent. A díszítő kellékek vizuálisan hatnak ránk, a fényekkel, a kódolt üzeneteikkel, az egyébként hétköznapi életterünk átrajzolásával. Én ebben is, mint sok egyébben az aurea mediocritas, az arany középút megtalálását javasolnám. Ne essünk ebben se túlzásokba. Maradjunk a jó ízlés határain belül. Mértékletesség, szerénység, visszafogottság – Ezek lehetnek az irányzékaink.

 

Az első karácsonykor nem volt még fenyőfa. A 16. sz. idején már állítottak karácsonyfát. Szokás volt alma és cseresznyefa ágat vízbe tenni karácsony előtt néhány héttel, hogy az ünnepre kivirágozzon. A fenyő kiválasztásának oka lehetett praktikus ok is, de utalhat az örökzöld mivolta a halhatatlanságra.  Már nem azt a kort éljük, amikor kimennek az erdőre és ott vágnak ki fenyőfát az ünnep tiszteletére. Elzászban a 16. században őrizék az erdőt és rendeletet hoztak a fa megszerzésének jogára.  Ma már faiskolákból vásárolják a fát. Amíg felnő a fa az 10-12 év is akár. Addig is megköti a széndioxidot és élőlényeknek ad otthont A felhasználás után pedig akár mulcs is készülhet belőle, illetve tüzelőanyagnak is kitűnő. A műfenyő problematikája a tartósság ígérete mellett az, hogy bizony a kreált fenyő ágai, tűlevelei a használat során kopnak és egyáltalán nem biztos, hogy akár tíz évet kiszolgálna. Mindezek ismeretében inkább a gyökérlabdás és vágott fenyő mellett teszik le a voksukat a szakértők.

A mesterséges fények megzavarják az állatokat, de még az emberek figyelmét is elvonhatják a nagy csodálkozásban, fotózkodásban. Ma már nem csak szeméttel, gázokkal szennyezzük a környezetet, hanem a felesleges, pazarló fényekkel is. Isten viszont nagyon fontos szerepet szánt Jézus születésnapján a fénynek. Tehát a fénynek van létjogosultsága. Ott a Szaturnusz és a Jupiter együtt állása, de János evangélista így fogalmaz: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” (Jn 1:9) Református templomaink tornyának tetején is gyakorta találkozunk a betlehemi csillag jelképével. Lehet díszíteni, de közben vegyük figyelembe az ott élő denevéreket, baglyokat és egyéb éjszakai állatokat. Javaslom időzítővel lássuk el fénysorainkat, hogy akkor világítsanak, akkor hirdessék a növekvő fény érkezését, amikor azt az ott közlekedők láthatják. 

 

 

A nagy készület közepette tegyük fel a kérdést magunknak: miért? Ha teszünk valamit ne ok nélkül tegyük. Ne egyszerű mimikri legyen az ünnepi parádé. Mindig hasznos tisztázni ezt az embernek magában, olyasmi gyakorlat ez, mint este, lefekvéskor az elmúlt nap dolgai felett mérleget vonni. Mi van a cselekedeteim mögött? Az ünnep jóérzése, a családi, baráti összetartozás erősítése, a jónak lenni jó érzés magunkra öltése, vagy hitbéli, vallási meggyőződés? Az ünnep nem csak passzív idő. Bár tanulni kell a passzivitást, hiszen ez idő alatt nem keresem a magam hasznát, hanem inkább a másikét. Ferenc pápa szerint az ünnep arról is szól, hogy gyógyítom az Istennel és a felebarátommal való viszonyomat. Isten a teremtés, minden eddig alkotó munka non plus ultrája után megpihent. Nem gondolom, hogy elfáradt, sokkal inkább példát adott és gyönyörködött a jóban. Legyünk tekintettel saját testünkre és a körülöttünk lévő állatokra is: „pihenjen ökröd és szamarad és lélegzethez jusson szolgálód fia és a jövevény.” (II. Móz 23: 12)

 

A zöld Biblia minta igemagyarázat vázlatok között az egyik karácsonyi textusunk is megtalálható. A Jn 1: 1-5 az isteni teremtésre és újjáteremtésre történő utalás miatt került bele a példatárba. Ebben a részben a teremtő és a teremtés nincs egymástól elválasztva. Jézusban a kettő összeolvad. Miközben a kezdet szón átsiklik a szemünk, majd hirtelen visszaugrik és halljuk párhuzamosan visszhangozni: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” (I. Móz 1:1) „Kezdetben volt az Ige.” (Jn 1:1) Jézus ott van a kezdetben, az Atyával és a Szentlélekkel együtt. Most viszont itt van az új kezdetben, amikor az Isten ismét az ember közelébe lép, mint az Édenben, hogy bemutatkozzon, megismertesse magát vele. A karácsony szellemiségében nem csak a szeretet evangéliuma jelenik meg, hanem a vajúdó világot, egy asszony vajúdásán keresztül képezi le és ad általa bűnbocsánatot és megváltást.

 

 

Szalay László Pál

 

Képek forrása: pexels.com, pixabay.com