Mi a reménység lényege a klímaváltozás korában? Hogyan formálja a teológia a környezeti kihívásokra válaszoló cselekedeteinket? Milyen kritériumok mentén lesz a reménység hatékony? Ezekre a kérdésekre fókuszáltak a 2017. augusztus 28-29-én rendezett ECEN szemináriumon, Budapesten, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában.
A nemzetközi szemináriumon Európából és tengerentúlról érkezett teológusok, lelkészek és környezeti szakemberek vettek részt. Az elhangzott előadások és a diszkussziók során a jelenlevők különböző nézőpontokból vizsgálták a keresztyén reménység jellemzőit, megkülönböztetve azt a világi elgondolásoktól. Kihangsúlyozták, hogy remény kell ahhoz a keresztyén magatartáshoz, amellyel szembe tudunk nézni a klímaváltozás kihívásaival.
Panu Pihkala (Helsinki Egyetem) bemutatta a reménység azon módjait, amelyek különböznek az egyszerű optimizmustól. A reménység különböző osztályozásait felvázolva a hangsúlyt a cselekvő reménységre tette a passzív reménység ellenében. A reménység egzisztenciális rugalmasság és létbátorság.
Daniel Smith (Amerikai Evangélikus Egyház és Pacific Lutheran Theological Serminary, Berkeley, California) a keresztyén üzenet kettős karakterére fókuszált: egyrészt az Ige tekintélyére, másrészt a világra, amelyre az aktívan, párbeszédben hat. A reménység lényege nem a tudományos adatokban található. A reménységnek mint teológiai értéknek kulcsszerepe van abban, ahogyan világunkra tekintünk.
Peter Pavlovic, az ECEN főtitkára a reménység bibliai vonatkozásait vette sorra, megmutatva az ószövetségi és újszövetségi aspektus közötti különbséget. Hangsúlyozta, hogy a keresztyén nézőpontú reménységben van egy aktív elem, és ez mindig hozzákapcsolódik más értékekhez, mint az igazsághoz és a megváltozáshoz. Továbbá Pál apostol nyomán rávilágított a remény, hit és szeretet kölcsönösségére.
Zlinszky János (Pázmány Péter Katolikus Egytem) a környezeti fenntarthatóság fogalmán keresztül járta körbe a reménység aspektusait, amelyet az 1970-es évektől, a Római Klub által körvonalazott növekedés határai keretében vázolt fel.
Kodácsy Tamás (Károli Gáspár Református Egyetem) a bibliai, ábrahámi példán keresztül beszélt a reménység ellenére való reménységről, kiemelve, hogy a reménység Isten ajándéka, amely ígéreten és jövőképen alapul. Kegyelem által kapjuk, nem emberi erőfeszítésekből vagy kalkulációkból.
Kocsis Áron (Ökogyülekezeti Mozgalom) a teremtés teológiájának néhány hatásáról beszélt, konkrét teremtésvédelmi, egyházi cselekvéseken keresztül, amelyet a hajdúnánási gyülekezetből vett.
Loukas Andrianos és Henrik Grape (Egyházak Világtanácsa, EVT) a teológia és a gyakorlat, a diakónia és a sáfárság közötti kapcsolatokra reflektáltak, bemutatva az EVT jövőre vonatkozó terveit a klímaváltozás vonatkozásában.
Az előadások és a diszkussziók során felmerült az a központi kérdés, hogy az ökoteológia csak szekértolója-e a zöld mozgalmaknak, vagy egy hiteles, kortárs, kontextuális teológia? Az utóbbi nyomán a szeminárium hozzájárult ahhoz, hogy egy lépést tegyünk ezen az úton.
Forrás: http://www.ceceurope.org/hope-in-the-age-of-climate-change/
(ford. Kodácsy Tamás)
