Assisi Szent Ferenc (1182-1226), olasz katolikus szerzetes és prédikátor volt, a ferences rend megalapítója.
Gazdag családba született, ő mégis eldöntötte, hogy szegénységben éli le az életét, és a krisztusi útmutatás szerinti életről fog prédikálni az embereknek.
Az Állatok Világnapját 1931 óta ünnepeljük.
A legtöbb róla szóló történetből kiderül, hogy nem csak az emberekért végzett áldásos misszionárius munkát, hanem az állatokat és a természetet is nagyon szerette. Több legendás történet szól arról, hogy még az állatoknak is prédikált.
Egy napon, mikor társaival úton volt, megálltak az út menti fák mellett, amelyeken rengeteg madár ücsörgött. Ferenc azt mondta társainak, hogy várják meg, míg ő odamegy testvéreihez prédikálni. Mikor odament hozzájuk, a madarak körülvették őt, mindegyik figyelte a hangját, és egyik sem repült el.
Egy másik legenda Gubbio városához kötődik, ahol Szent Ferenc élt egy ideig. A városkát egy kegyetlen és vérszomjas farkas tartotta rettegésben. Szent Ferenc, hogy megmentse a város lakóit, felment a hegyre, hogy megkeresse a farkast. Mikor megtalálta, keresztet vetett, és ráparancsolt az állatra, hogy menjen vele, és ne bántson senkit.
A farkas összezárta az állkapcsát, és lefeküdt Szent Ferenc lábai elé.
Ferenc azt mondta neki, hogy sok kárt okozott az embereknek, ezért azok elátkozták őt, de hozzátette, hogy azt szeretné, ha békében élne az emberekkel.
Elment a városba a farkassal, ahol mindenki megdöbbenve vette körül őket. A farkas csak az éhség miatt volt vérszomjas, ezért Gubbio lakói ezután rendszeresen etették, így már nem támadott meg soha többé sem állatot, sem embert.
Szent Ferenc sokszor prédikált ember és állat kapcsolatáról. Azt mondta, hogy az emberiségnek kötelessége védeni és élvezni a természetet.
Azt is mondják, hogy mikor Ferenc haldoklott, a halálos ágyán megköszönte a szamarának, hogy szolgálta, mindenhová elcipelte, segítette őt, a szamara pedig mellette sírt.
Assisi Szent Ferenc 1226. október 3-án hunyt el. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté nyilvánította. Ő lett kikiáltva a természet, a környezetvédők és az állatok pártfogójának is, akiket az ő napján, október 4-én ünneplünk.
A 2016-os Teremtés Hete füzetben is olvashatunk az állatokkal való bánásmódról, jó és rossz gyakorlatról. Egy rövid idézet a füzet 10. oldaláról.
"Szelíden bánunk az állatokkal? Nem. Szórakozásból – sportból – gyilkoljuk a szarvasokat, rókákat, elefántokat, orrszarvúkat stb. Nagyrészt saját – értelmetlen – esztétikai „elvárásaink” alapján megváltoztatjuk a kutyák szőrzetét, sőt megcsonkítjuk, átszabjuk a fülét-farkát. Sokan még kínozzák is a kutyákatmacskákat. Tanulságos lenne ebből a szempontból megnézni a hazai (vagy más) cirkuszok általános állatidomítási gyakorlatát is. A magunk szórakoztatására rabságban tartunk madarakat, emlősöket, hüllőket, halakat. Ld. ezzel kapcsolatban pl. az állatkerteket is! Lehet, hogy „a rabságot édesítendő” mindent megadunk nekik, kivéve a szabadságukat, a természetes életüket. A ketrecben tartott csirkék nyilvánvalóan szenvednek, csak ezt nem tudják elmondani. De itt legalább annyi mentségünk van, hogy ezt nem szórakozás, hanem étkezés céljából tesszük. Orvosi célokból gyakran kísérleti „tárgyként” használunk állatokat. S nem is feltétlenül csak igazi – akár emberek millióinak gyógyítását célzó – orvosságok kipróbálásához, hanem csak egy tetszetősebb szemfesték teszteléséhez is. Helyenként szörnyű körülmények között tartunk 10 állatokat (pl. medvéket szűk, a mozgásukat lehetetlenné tévő ketrecben) pusztán egy valójában hatástalan epeváladék csodálatos gyógyhatásában bízva."
Tegyünk együtt, hogy jobb legyen!
