Közös gondolkodás a jövőnkről – Vallásközi konferenciát rendeztek Tihanyban
Kétnapos konferenciát rendeztek az ember és környezete kulturális és morális egységéről a Tihanyi Bencés Apátságban június 14-én és 15-én. A „Közös gondolkodás a jövőnkről” című tanácskozáson részt vett Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke is.
Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi Bencés Apátság perjele házigazdaként köszöntötte a megjelenteket. „Bár különböző vallási közösségekhez tartozunk, mindannyiunkban közös annak a hite, hogy az életnek nem urai, hanem felelős gondozói vagyunk” – fogalmazott, hozzátéve: azt is hisszük, hogy van felettünk, rajtunk kívül egy Teremtő Úr. A rendi elöljáró egyik ősének művére hivatkozva arról beszélt, hogy a Jordán folyóban úszó halak egy ponton visszafordulnak, mert azon túl – a Holt-tenger felé közeledve – egyre sósabb a víz, és ha tovább úsznak, elpusztulnak. Ennek a helynek a közelében keresztelkedett meg Jézus és hívott mindenkit arra, hogy változtassa meg az életét. „Itt az idő, hogy mi is megváltozzunk, hogy kijelentsük: »Eddig, és ne tovább«” – hangsúlyozta a perjel.
Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke köszöntőjében elmondta, rendkívül nagy szükség van napjainkban az ilyen konferenciákra, ugyanakkor az is fontos, hogy a világ értesüljön róluk. El kell tudnunk juttatni másokhoz azt az üzenetet, melyet a vallások hirdetnek. A konferencia alcíméről – „az ember és környezete kulturális és morális egységéről” – szólva kifejtette a püspök, hogy a teremtésvédelem a kulturális és a morális terület harmóniáját jelenti. A japán püspöki kar egyik körleveléből idézett: „Minden teremtmény saját létezésének himnuszát énekli.” Nem kell ahhoz vallásosnak lennünk, hogy észrevegyük a természet gazdagságát – vessünk csak egy pillantást Tihanyra, a Balatonra –, ez pedig rádöbbenthet bennünket arra is, hogy valójában minden létező a teremtő Isten nagyságát énekli meg.
A teológiai felfogás szerint az ősbűn megbontotta az ember és környezete kulturális és morális egységét. Beszennyezte az ember–Isten, az ember–ember és az ember–természet kapcsolatot. Itt van szükség a megtisztulásra, a megtérésre – tette hozzá a főpásztor. Értékrendünk sok szempontból eltorzult, a mai ember elutasítja azokat az erkölcsi normákat, melyek a teremtett világ iránt is köteleznek bennünket. Sőt, elhárítja a felelősséget, mint azt a Bibliában is olvassuk: Ádám az asszonyra, az asszony a kígyóra hárította a felelősséget. Emberi és a teremtett világhoz fűződő kapcsolatainkat is az önzés jellemzi.
Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját idézve Veres András rámutatott: „A teremtmények kölcsönös függése Isten szándéka szerint való”, vagyis egyetlen teremtmény sem áll meg önmagában. Meg kell találnunk azokat az egymás iránti szeretetre és a hitre épülő cselekvési formákat, melyekre alapozva megmenthetjük világunkat.
Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára bevezető beszédében rámutatott: a hit képes arra, hogy a rosszat megállítsa és a folyamatokat a jó irányba mozdítsa. Hivatkozott Szent II. János Pál pápa Debrecenben elmondott szavaira: „Bár még akadnak olyanok, akik továbbra is harcolnak a vallásos hit ellen, azoknak az ideológiáknak az összeomlása, amelyekkel néhány európai kormány az evangéliumot próbálta helyettesíteni, légüres teret teremtett.” Nekünk az a feladatunk, hogy kiálljunk a hit mellett. A vallást elfogadva ugyanakkor el kell utasítani a vallásra hivatkozó radikalizmust.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke kifejtette, hogy a mai ember „találékony önpusztítással falja fel életterét”. Éppen ezért a „sekély etika” helyett – mely csak az emberre figyel – „mély etikára” van szükség, mely a környezet szempontjait is számításba veszi. A püspök szerint is szellemi és kulturális megtérésre van szükség. Úgy kell cselekednünk, mintha minden rajtunk múlna. Komolyan kell vennünk, hogy a világot Isten teremtette, mi csak „művelői” vagyunk. Újra vállalnunk kell az önkorlátozást, a luxus elutasítását. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a Szentlélek segítsége nélkül nem leszünk képesek változtatni.
Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a bibliai Bábel tornyának építéséről beszélt. A tégla feltalálása technológiai forradalmat hozott, ezzel párhuzamosan viszont az ember elbizakodottá vált, és elfordult Istentől. Isten ugyanakkor nem hagyta magára az embert. Pünkösdkor, a „kommunikációs forradalomban” a bábeli zavar helyreállítása is megtörtént. Isten arra hív bennünket, hogy találjuk meg a helyes utat, mert ha „lelkünk megmarad a jóban” (Zsolt 25,13), akkor utódaink öröklik ezt a földet.
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija azt hangsúlyozta, hogy ez a konferencia elsősorban nem a múltról, sokkal inkább a jövőről szól. Ha Európa zsidó-keresztény múltjáról beszélünk, akkor azt mondjuk, hogy a jövő ezen értékek nélkül nem képzelhető el. Azt is be kell látnunk, hogy ha valaki azt állítja, csak véletlen eredménye a világ létezése, annak az lesz a következménye, hogy végül semmiért nem vállalja a felelősséget. Az emberi méltóság is csak úgy képzelhető el, ha figyelembe vesszük, hogy az ember Isten képmására lett teremve. Az isteni képmásnak reménységgel és hittel kell tevékenykednie ebben a teremtett világban a jobb jövőért.
Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke köszöntőjében elmondta, hogy az idei tihanyi tanácskozás az eddigiek folytatása: e két nap során igyekeznek a korábbi témák emberi vonatkozásait is megmutatni.
Henri Boulad egyiptomi jezsuita szerzetes előadásában azt hangsúlyozta, hogy a jövő a mi kezünkben van. Gagarin annak idején nem találta meg Istent az űrben, de nem is találhatta, hiszen Ő nem a felhők felett, hanem bennünk van. Isten akarata ugyanakkor a beleegyezésünk nélkül sokszor nem tud érvényesülni. Mi vagyunk a felelősek azért, hogy mi lesz majd utánunk. Ha cselekszünk, a bennünk lévő Isten is tud általunk cselekedni. Hinnünk kell a saját erőnkben, abban, hogy hatással lehetünk Európára, meg tudjuk változtatni az események sorát. Ehhez viszont egyértelmű jövőképpel kell rendelkeznünk. Nagyban kell gondolkodnunk, de nem a saját nagyságunkat kell hangsúlyoznunk.
Arnold Toynbee brit történetfilozófus szerint a civilizációk nem a külső erők, hanem a belső gyengeségek miatt omlanak össze. Ha meggyengül egy civilizáció immunrendszere, akkor könnyen eltűnik. Európa pedig elvesztette az önmagában való hitét, nem bízik saját értékeiben – tette hozzá a jezsuita. Az is veszélyeket hordoz magában, hogy a szekularizmus kétdimenzióssá teszi az embert, leredukál bennünket testi mivoltunkra. De az ember végtelenül meghaladja az embert, ahogyan azt Blaise Pascal írta. Erkölcsi és spirituális megújulásra van szükség, mert csak így tud Európa immunrendszere megerősödni. A gazdasági és politikai módszerek valójában másodlagosak.
Henri Boulad szerint ma egyfajta vallásháború folyik. Annak a tanúi vagyunk, amit Samuel P. Huntington a civilizációk összecsapásának nevezett. Félő, hogy a demográfiai tényezők, az áttérések és a bevándorlás eredményeként az iszlám vallás háttérbe fogja szorítani a zsidó-keresztény hagyományokat. Ráadásul az iszlám a mai embert foglalkoztató kérdésekre világos és egyszerű válaszokat ad. A történelem során többször is kísérletet tettek arra, hogy modernizálják az iszlámot, békésebbé tegyék, a jezsuita szerzetes szerint azonban minden próbálkozás kudarcot vallott.
Marc Fromager, a Szükséget Szenvedő Egyház nemzetközi katolikus segélyszervezet francia igazgatója szerint szándékos stratégia áll a szíriai és az iraki válság mögött. Amit hivatalosan polgárháborúnak neveznek, valójában az energia és az olaj miatti harc, melynek következményeként 14 millió ember hagyta el otthonát. A kérdés az, hogy mikor érkezik el ez a front az Európai Unióba. Van, aki szerint az iszlám megjelenése pozitív sokként hatva felébresztheti Európát, rádöbbentheti, hogy fedezze fel ismét a gyökereit. Mások viszont abban látják a megoldást, ha megváltozik a iszlám vallás.
Andrea Arbel, a partnership unit at the Jewish Agency for Israel igazgatója elmondta, hogy az ember életében a vallás és a kulturális gyökerek fontosak, a Jewish Agency for Israel igyekszik ezt a két szférát összekapcsolni. Egy felmérés szerint ugyanis az Egyesült Államokban élő zsidóság közel negyede gyakorolja csak a hitét. A kutatások szerint a zsidó identitás fontos meghatározója – a holokauszt és például a humor mellett – Izrael állam léte is. Az általa vezetett szervezet arra törekszik, hogy a zsidó származású embereket eljuttassa Izraelbe. Így ugyanis a személyes találkozások, a közvetlen tapasztalatok révén megerősödhetnek identitásukban.
Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte, melyet Tarcsay Péter, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hivatala tisztviselője moderált.
Fotó: Lambert Attila
Baranyai Béla/Magyar Kurír
