Dr. Kodácsy Tamás ezzel az anakronisztikusnak ható címmel hirdetett előadást a tavaszi Károli Közösségi Napok keretében (KRE Tréninghetén) 2021. április 8-án, ami sok kíváncsi teológust vonzott be az online felületre, de az egyetem más hallgatói is érdeklődtek.
Kép forrása: pixabay.com
Kálvin ökotelógusi mivoltát persze nem ő maga, hanem korunk ajándékozta neki. Bogárdi Szabó István az első ökoteológusként aposztrofálja, míg John Foster felveti, hogy adhat-e Kálvin szemlélete korunkban új színezetet a témával foglalkozóknak. A válasz természetesen igen, hiszen máskülönben nem született volna ebből előadás.
Kálvin volt az, aki elsőként szervezte meg a szemétszállítást szolgálati területén, Genf városában – a korban igen innovatív tette csak az egyik, amely őt ökoteológussá emeli. Emellett hangsúlyos a természetről alkotott képe, ami etikai alapot nyújt az emberek számára, hogyan is érdemes hozzáállni a környezetvédelem témájához.
Kálvin szerint a világ, annak minden elemével, így a természet: Isten dicsőségének színtere – ahol az embert felelősséggel látta el Teremtője. A természet tehát nem önagában áll, hanem túlmutat önmagán – magára Istenre mutat. Ez kiléptet az emberközpontú gondolkodás szűk teréből és kitágítja az értelmet, a világ tehát az Isten-látás színtere, ez ad célt a természet létezésének és ilyen módon annak megvédésének is. Az embert Isten dicsősége színterébe helyezi társteremtőként, de semmiképp nem leuralóként. Az ember helyes magatartása ebben a felállásban egyedül a hálás jelenlét abban teremtettségben, ami önmagán bőven túlmutat. Kálvin az ember feladatát a természet szemlélésében, nem pedig meghódításában látja.
Keresztyén gondolkodásunk szerint – ellentétben a keleti filozófiákkal – Isten és a természet nem egy és ugyanaz. Ám ez abba a toxikus gondolkodásba torkollhat, hogy ha Isten nem ugyanaz, mint a természet, akkor ki lehet azt zsákmányolni – hiszen nem közvetlenül Isten megrablására történik kísérlet. Helyes keresztyén hozzáállásunk a sáfárság gondolatkörében van elrejtve.
Kálvinnál a sáfárság a mértékletes felelősséget jelenti, amivel az Úr bevonja az embert a teremtett világ iránti gondoskodásába. „Ádám a kert őrzésének feladatát kapta. Isten mindent a kezünkbe adott azzal a feltétellel, hogy takarékosan és mértékletesen éljünk ezekkel a javakkal. Viseljünk gondot arra, hogy mi marad meg. […] Legyen mindenki Isten sáfára mindabban, amit kapott.” A hálás jelenlét egyszerre jelent örömet és takarékosságot, amivel meg tudjuk őrizni a teremtett világ gyönyörűségét. A kérdés az, hogy okos sáfárok leszünk-e?
A közösen használt dolgok, tehát az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások (levegő, víz, termőtalaj, stb.) mindenki közös felelősségét képezik. Az etikai alapja tehát az ökológiai felelősségnek abból a hálából adódik, amit az ember a teremtettségben élvezhet – Isten jóvoltából.
Az ökoteológia úgynevezett kontextuális teológia – ami az általa szemlélt kontextusból kiindulva fogalmazza meg üzenetét. Érzékeny az ökológia kérdéseire és erre keres teológiai megfontolású választ. Ám az ökoteológiát valami mégis kiemeli a többi kontextuális teológia közül (fekete, feminista, marxista stb.), mégpedig a közös felelősség, a kiterjedt réteg, akinek szól az üzenet – hiszen senki nem sem mentes az ökológiai felelősségvállalás alól, aki ezen a bolygón él.
Napjainkban is vita tárgya, például az ember szerepe a végidőket tekintve. Egyesek sürgetik, hogy minél hamarabb legyen vége a világnak, hiszen akkor Krisztus második eljövetele hamarabb lesz esedékes, míg mások a megőrzés pártján állnak – a gondolatok mögött az a dilemma áll, hogy vajon hogyan történik majd meg az új teremtés. Vadonatúj lesz az eljövendő világ, vagy újjáteremtett lesz? Az új ég és új föld teljesen új lesz, vagy magán hordozza a jelen nyomait? Mindegy mit teszünk most, vagy egyáltalán nem mindegy?
A legfontosabb dolog, ami Kálvin szemléletéből megszívlelendő korunk számára, az a derű. Hiszen az környezetvédelem a legtöbb esetben letaglózó, mellbevágó híreket közöl – ebben a kontextusban hálával, Istent keresve és abban a tudatban tekinteni a természetre, hogy Isten az, aki a kedvünkre tesz – felszabadító, derűs gondolat.
Egy Kálvinról szóló előadás beszámolóját stílszerű a pápa gondolataival lezárni – Ferenc pápa szerint ugyanis a selejtezés kultúrájában élünk, ami nem csak holmijainkat és szemetünket illeti, de emberi kapcsolatainkat egyaránt. A sáfárság a kezünkben van.
Írta: Bárdos-Blatt Boglárka, KRE teológus hallgató
Az előadás alapjául szolgáló tanulmány: Kálvin, az ökoteológus (ide kattintva elérhető)
