Zsengellér József váltja a Károli Gáspár Református Egyetem rektori székében idén szeptembertől Balla Pétert. Az egyetem leendő vezetőjét az intézmény anyagi forrásairól, az egyházhoz és az államhoz fűződő viszonyáról, valamint a Károlin folyó oktatásról és tudományos életről is kérdezte Jakus Ágnes.
Tanársegédként kezdte pályáját a Károli-egyetemen, majd részt vett a Pápai Református Teológiai Akadémia Ószövetségi Tanszékének megalapításában. Később visszahívták a Károlira, ahol két cikluson keresztül volt dékán, majd stratégiai rektorhelyettesként működött. Rektori kinevezését május 31-én vehette át a Sándor-palotában Áder János köztársasági elnöktől. Hivatalába 2019 szeptemberétől lépett.
Mivel bejárta a ranglétrát, van elképzelése arról, az egyetem szervezeti egységeit és oktatóit hogyan tudná segíteni. Elődje, Balla Péter leköszönő rektor kompromisszumkész vezetői stílusával biztosította, hogy különösebb konfliktusoktól mentesen működhessenek együtt a különböző szervezeti egységek – véli Zsengellér József. „Fontos, hogy az egyetem vezetője érzékelje a feszültségeket, és merjen lépni is, mert azok tévedéseket szülhetnek, és rossz döntéseket generálhatnak” – állítja. A biztonságos háttér megteremtése mellett Zsengellér József elődjéhez hasonlóan fontosnak tartja a fenntartóval való szoros, bizalmi együttműködést. „Az egyetem a református egyház egyeteme, ezért vezetőjének szem előtt kell tartania az egyház céljait.” Az intézmény fejlődése azonban nem egy ember, hanem a jó csapatmunka eredménye – teszi hozzá. „Minden egyes építőkő számít az egyetem falai között, a hallgatók például a tanárok alapján ítélik meg az oktatás színvonalát. De ugyanilyen fontosak az egyes karokon azok a vezetők, tanárok és diákok is, akik hitükkel, értékrendjükkel az egész egyetemi közösségre jó hatással vannak.”
Anyagi önállóságra törekszenek
Ismét a legjobb tíz egyetem között tartják számon a Károli Gáspár Református Egyetemet, míg bölcsészkara a harmadik legjobb az országban. Az, hogy a Károli most már nem szorul annyira a fejkvótára, mint korábban, tovább növelheti az onnan kikerülők diplomájának értékét. „A tudományosság erősítése mellett tavaly stabilizálódott az egyetem finanszírozása, ami a kormányzat jóindulatának, valamint az egyház és az állam közötti megállapodásnak köszönhető. Még ha számítunk is arra, hogy az oktatás támogatása nem szűnik meg, az újonnan – és ezúttal nem romos állapotban – kapott épületeket fent is kell tartani. Szeretném, ha találnánk további forrásokat, amelyek biztosítanák az egyetem számára azt az anyagi biztonságot, amely nem csak megállapodásokon alapszik” – fogalmazott a kinevezett rektor. Zsengellér József szerint az egyetem akkor lenne igazán az egyházé, ha a gyülekezetek is magukénak éreznék, akár anyagilag is részt vállalva valamelyest a fenntartásából, de legalábbis erkölcsi támogatásukról biztosítva azt.
Sokszínű és lojális egyszerre
De vajon lehet-e független értelmiségi műhelyről beszélni akkor, amikor a kormányzat támogatását élvezi az egyházhoz is lojális egyetem? – adódik a kérdés. Zsengellér József szerint az nem jó, ha az egyház az államtól függ. „Az viszont igen, hogy az állam érzi azt a felelősséget, hogy az egyház is része a közéletnek. Az, persze, nem várható el, hogy az egyház úgy gondolkodjon, ahogy a politika gondolkodik. A politika az aktuális helyzethez igazítja a mondanivalóját, az egyház viszont örök értékekhez kell, hogy ragaszkodjon: Krisztushoz, a krisztusi szeretethez és áldozatvállaláshoz.”
Ezzel együtt az egyetem tanári kara vallási, világnézeti és politikai szempontból egyaránt heterogén, tőlük csupán az egyetem értékei iránti lojalitást várják el. „Ez a sokszínűség azért jó, mert nem hagy elkényelmesedni. A kritikai hangok is megjelenhetnek, és ez az egészséges. Az egyetemünkön gondolkodó emberek vannak, akiknek a véleménye szót kap akár az intézetekben, akár az általuk szervezett konferenciákon és valamennyi szellemi termékben.” Zsengellér József az Egyház és Társadalom Kutatóintézet példáját említette, amely Marslakók címmel szervez pódiumbeszélgetés-sorozatot, és amely nagy sikerét szerinte annak köszönheti, hogy meghívott vendégei – akár hívő emberek, akár nem – a társadalmi és az egyházi közösséget egyaránt építik az általuk képviselt szellemi értékekkel.
Szellemi otthon
Arra a kérdésre, milyen egyetemet szeretne, Zsengellér József azt mondta: olyat, ahol a református szellemiség eléri a hallgatókat, és jó irányba formálja őket. „Az egyházon kívülről érkezettek számára az egyetem lehet az a hely, ahol megérezhetik Krisztus jó illatát. A Károli sajátja az összetartozás is: míg más egyetemekre bejárnak, itt otthon vannak” – fogalmazott.
A buroktól a beavatottságig
A teológiai tanárt a Hittudományi Karról is kérdeztük, ahol az egyetemen belül különösen is jelen van a hit a tudományosság mellett. „A teológiára jelentkezőknek csupán töredéke lelkészgyerek vagy olyan hívő, aki születése óta gyülekezeti közösségben élt és nevelkedett. Nagy részük néhány éve megtért fiatal, gyakran úgy, hogy korábban semmilyen kapcsolatuk nem volt az egyházzal. Ebben a miliőben kellene végbemennie az egyházi szocializációjuknak, hiszen azután ők lesznek a példa. Pásztorként hova vinnék a nyájat, ha ő maguk sincsenek tisztában azzal, mit jelent közösségben élni, egymásért felelősséget vállalni? Ezt hivatott segíteni például a bentlakásos rendszer. Ugyanakkor, jogos az a kérdés is: hogyan lehet egy steril helyzetben egyházivá szocializálódott hallgatót, aki nem lát és nem ismer mást és másokat kitenni egy közösségbe, ahol olyan problémákkal találkozik, amilyenekkel még soha. Lehet, hogy találkozhatott volna, ha nem ebben a közösségben él. Nehéz eldönteni, melyikkel teszünk jobbat. Reméljük, hogy a tűzeset után felépülő új épület segíthet abban, hogy olyan tereket és élethelyzeteket alakíthatunk ki, amelyek mindkettőt segítik.”
Lelki segítség a tanároknak is
Az épületek azonban nem jelentenek önmagukban megoldást. Még dékánként Zsengellér József szorgalmazta a tutori rendszer bevezetését is a Hittudományi Karon, amelyet a többi karon is átvettek. A tutorok segítenek az első év nehézségeinek leküzdésében, és bevezetik az egyetemi életbe a diákokat. De a lelki hátteret a Pszichológiai Intézet KONT@KT nevű online tanácsadói felülete is segíti. „Célzott lelkigondozói hálózatot szeretnénk az egész egyetemen megvalósítani, amely az oktatóknak, a nem oktató dolgozóknak és a hallgatóknak is lehetőséget ad arra, hogy megtalálják az egyetem kötelékeiben dolgozó szakembereket, akik lelki segítséget nyújthatnak nekik.”
Egyedülálló célok
Ami pedig az oktatást illeti, Zsengellér József szerint a Károli akkor őrizheti meg versenyképességét, ha továbbra is hangsúlyt fektet a kutatásra és a könyvkiadásra, emellett differenciálja képzéseit. „Fontos, hogy a Károli szellemi termékei benne legyenek az itthoni tudományos és közéletben. Vannak területek, amelyeket szinte csak mi fedünk le, például a cigánykutatásban a kormányzat számára is mi biztosítjuk a tudományos háttéranyagokat, és most már külföldön is nagy érdeklődés övezi a munkánkat. Magyarország sorsát tekintve ez nagyon fontos terület. Vannak tradicionálisan református területei az országnak, ahol a népesség legnagyobb részét mára már a cigányság alkotja. Pedagógusokra, lelkészekre van szükségük, őket is nekünk kell képezni, méghozzá olyan szemlélettel, ami előrevisz. Ehhez kutatás is kell, helyszíni jelenléttel. Ehhez pedig cigány szakembereket kell beemelni a kutatásba, és segíteni őket a tudományos életben.”
Szeretnék visszahozni az egyetemre az OKJ-s képzéseket is – tette hozzá Zsengellér József. „A középfokú szakképzés kapcsolata az egyetemmel elősegítheti, hogy több alkalmas diák járjon hozzánk. Szeptembertől elindul egy ötödik kar Szociális és Egészségtudományi Kar néven, amely a különböző szintű szociálismunkás-képzésen túl a középiskolai egészségügyi ápolói szakképesítéstől a topdiplomáig mindent tud biztosítani. Ez ma kevéssé lefedett terület a köz- és felsőoktatásban. A nyelvvizsga-kötelezettség bevezetéséből látható, hogy a kormányzat csökkenteni akarja a felsőoktatás volumenét. A magyar lakosság arányait tekintve túl sokan járnak egyetemre, ami nem feltétlenül rossz, ám emiatt hiányszakmák is keletkeznek. Az életben maradásunkhoz ezért nekünk mint egyetemnek is fel kell mutatnunk valami olyat, amiben egyediek és különlegesek vagyunk. De ha fejlesztünk is, fontos, hogy a szükségekre reagáljunk, mert valójában ezzel szolgáljuk az egyházat és a társadalmat.”
Forrás: parókia.hu
Képek: Füle Tamás
