Tolakodik valaki
Furakszik elő
Tapos, lök, bök, gáncsol
Még az esernyővel hókon vágol
Mintha ez volna az élet halál
A jászmalap meg a kiadópultnál
Piszlicsáré csata
Csak bunburnyákoknak
Elvetélt szonett lehetett egykoron a paplan alatt
De jön, hősöködik újra
Így kerekedik a józan megfontoláson túlra
Átal gátakon, tiltást hozó fajdalmon
Esetleg hiába volna ki a parancsolatokat föntről sorolja?
Csak falra hányt borsó
Mit a malac jóízüen fal fel hordóstól?
Esetleg ott maradt egy jóakaratú kéz
Ujjatlanul tapogatva a következő jótettét?
Ha a jóból is megjárt a sok
Mit mondjon kiben a bűn megsokasodott?
Lesz e ki a trollkodónak álljt kiált
Felvevén a kesztyűt, s a földre hullott Bibliát?
Maradt e kurázsi a vasalt ing alatt
Mutat e még példát a petrences ruddal a paraszt?
Avagy a lélek birodalom a gyűrűző sorok felett
Derűsen lebeg nem szürcsölvén földi serlegeket.
Szalay László Pál
Fotó: Dimény András
