"De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." Róm 5,3–5
A türelem, ahogy a római levélbeli szakaszból is láthatjuk, a szenvedés, a megpróbáltatás méltó elviselése. A nehézséggel, a rosszal való szembesülés, a megpróbáltatás útjának egy fontos szakasza, az észrevétlen átalakulás fázisa, amely során a rossz passzív elviseléséből kifejlik a jóra irányuló aktív várakozás, a reménység.
A türelem az idő dimenziójában válik értelmezhetővé – az időről, az idő változatosságáról való lemondás tesz türelmessé. A fogyasztói szemlélet nemcsak az anyagi javak felesleges halmozásával járul hozzá a teremtett világ rejtett működési rendjének végzetes szétzilálásához, hanem az idő mélységesen haszonelvű megközelítésével is. A hasznosan töltött időnek mindig láttatnia kell valamilyen tárgyiasítható eredményt, amely kizárólag az emberre mutat vissza: az elvégzett munka akkor hasznos, ha anyagiakban mérhető gyümölcse van, a szabadidő akkor telik értékelhetően, ha a lehető legtöbb élmény zsúfolható bele. Az időt kihasználjuk, miközben az időkihasználás agyonhajszolt rabjaivá válunk.
A türelem lemond az idő használatáról, a türelmes ember átengedi magát az időnek, nem a tűnő pillanat megragadását tűzi ki célul, hanem az idő szemlélődő átélését. Ez az átélés nem tétlen bámészkodás, hanem az egyik legmagasabb rendű tevékenység. A szenvedés tudatosítása és elfogadása (az ige szavaival a szenvedéssel való dicsekvés) lehetővé teszi, hogy a fájdalom által lecsupaszítva érzékenyebbé váljunk mások szenvedésére, és kitettségünkben jóval több felületen érintkezzünk a bennünket körülvevő világ minden teremtményével.
Az idei teremtés heti textus gondolati ívében a türelem egy különleges átmeneti szakaszt jelöl. Ez az a kontinuum, amelyben szemléletünk átalakul, sebzettségünk az elutasítás okából az elfogadás lehetőségévé válik. A türelem azt jelenti, nem akarjuk a valóságot saját képünkre formálni, hanem engedjük, hogy a szenvedés által megnyitott pórusainkon járjon át minket a lehető legnagyobb mértékben Isten valósága.
Az engedelmességnek, az önátadásnak ez a folyamata megszentelt idő, nem tárgyiasítható és nem számszerűsíthető, akár a négy fal közti magányban, akár a gyülekezet közösségében éljük át. Az elmúlt hónapok sokféle szenvedésének és az előttünk álló jövő köddé vált bizonyosságának különleges ajándékaként tekinthetünk arra, hogy legalább átmenetileg megszakadt a mindennapok nyereségközpontú egyhangúsága, és lehetőség nyílt az önismeret elmélyítésére, a számvetésre, az új tervek kimunkálására. Erre a türelemre van szükségünk, hogy a szaporodó környezeti válságjelenségek közepette ne a csüggedt kilátástalanság, hanem a reménység felé vezessen utunk.
Istenünk, vezess bennünket a lemondás és a türelem útján! Engedd meglátnunk, hogy a szenvedésből reménység sarjadhat, engedd, hogy türelmünk várakozássá, várakozásunk Neked tetsző tetté érhessen. Segíts felismerni a lemondásban rejlő örömöt, a vágyakozásban formálódó kapcsolódást, a türelemben megnyilvánuló szeretetet! Légy türelmes hozzánk, hogy az ajándékul kapott időben megérthessük, hogyan gyakorolhatjuk magunkkal és másokkal szemben is a türelem reménységtermő erényét! Ámen.
Szűcs Kinga,
az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport evangélikus tagja
Forrás: Teremtés hete füzet 2020.
További elmélkedések a mai napra, teremtés heti litugria felnőtteknek és gyermekeknek, írás a pandémia globális ökológiai összefüggéseiről, valamint számos hasznos információ az idei teremtés heti akciók szervezéséről. A Teremtés hete füzet letölthető ide kattintva.
Kapcsolódó anyagaink:
Van értelme a szenvedésnek? - Gondolatok a Teremtés hete 1. napjára
