A találkozó célja, hogy az országok most első alkalommal globális klímavédelmi egyezményt írjanak alá. Az egyezmény a 2020-ban lejáró kiotói megállapodást váltaná fel.
Az egyik legfontosabb téma a felmelegedés mértékének maximalizálása. A kis szigetállamok, melyeket leginkább fenyeget a tengerszint emelkedése, új kötelezettségvállalási alap megteremtését akarják. Elképzelésük szerint a Föld hőmérséklete 2100-ig nem emelkedhet 1,5 Celsius-foknál többel, az iparosodás előtti időszakhoz képest. Ez elég nagyravágyó cél lenne, hiszen a 2009-es koppenhágai klímakonferencián a résztvevők még csupán „tudomásul vették”, hogy a Föld hőmérséklete legfeljebb két Celsius-fokkal emelkedhet.
Ha az országok az üvegházhatású gázok kibocsátását olyan nagy mértékben csökkentik is, mint ahogyan az a konferencia előtt bejelentett nemzeti klímacéljaikban szerepel, az ENSZ adatai szerint a bolygó hőmérséklete akkor is 2,7 Celsius-fokkal fog emelkedni. Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) pedig egy 3-3,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést vesz alapul. A Föld 1850 óta már 0,8 Celsius-fokot melegedett.
Kritikus pont
A konferencia egyik legvitatottabb kérdése a terhek eloszlása lehet. Történelmi szempontból nézve ugyanis elsősorban az ipari államok pumpálták a legtöbb, légkört károsító gázt a levegőbe, de egy ideje már a gyorsan fejlődő országok – India és Kína – is jelentős szerepet játszanak a hőmérséklet emelkedésében. Ezek a nemzetek azonban arra hivatkoznak, hogy nekik is jogukban áll felzárkózni a gazdag országokhoz.
Tárgyalni kell arról a kérdésről is, hogy vajon a világ gazdaságának az évszázad végéig széndioxid-kibocsátás nélkül kell-e teljesítenie, mint ahogyan azt a G7-országok javasolják, vagy a kibocsátás maximális mértékének elérése után kellene csökkenteni azt.
A konferencián részt vevő 195 ország mindegyike megfogalmazza saját, nemzeti klímacéljait. A párizsi csúcs célja, hogy a jövőben ezek a nemzetek rendszeresen és alaposan beszámoljanak a kibocsátásuk mértékéről és idomuljanak a globális célokhoz.
Még egy vitás kérdés
A terhek eloszlása mellett a finanszírozás kérdése is vitatható pont lehet. Sok szegényebb ország nagyra törő klímacélokat tűzött ki, ugyanakkor jelezték, hogy megvalósításukhoz az ipari országok anyagi támogatására van szükségük.
Az ipari országok évekkel ezelőtt megígérték, hogy 2020-tól a fejlődő országok évente százmilliárd dollárt kapnak, amivel az a szándékuk, hogy segítsék a megújuló energiák kialakítását és a hőmérséklet-emelkedéssel járó következmények kezelését. Az összeg még nincs meg, és az országok arról is vitáznak, pontosan mi tartozik a finanszírozott ügyek közé. Az ipari országok ráadásul ragaszkodnak ahhoz, hogy a pénz állami és privát befektetések elegye legyen, miközben egy sor fejlődő ország szerint a teljes összegnek állami pénzből kell származnia.
A kötelezettség kérdéséről szóló vita már november elején elkezdődött, amikor John Kerry amerikai külügyminiszter a Financial Timesnak adott interjújában elmondta, az Egyesült Államok nem ír alá olyan jogi kötelezettséggel járó klímaegyezményt, mint amilyen az 1997-es kiotói egyezmény volt. Franciaország szerint ugyanakkor az egyezménynek kötelező érvényűnek kell lennie.
A pápa átfogó megállapodást sürget a párizsi klímacsúcson
A világ az öngyilkosság szélén áll – jelentette ki november 30-án, hétfőn Ferenc pápa, aki szerint a környezeti katasztrófa elkerüléséhez talán a párizsi klímakonferencia adhatja az utolsó esélyt. Ezt Afrikából visszatérőben nyilatkozta a repülőgépen tartott sajtótájékoztatón.
Eközben a vatikáni államtitkár, Pietro Parolin bíboros Párizsban képviselte a Szentszéket az ENSZ 21. klímakonferenciáján.
Felszólalásában a bíboros utalt Ferenc pápa beszédére, amelyet Nairobiban mondott az ENSZ-székházban a környezetvédelemről. A pápa azt reméli, hogy Párizsban sikerül elfogadni egy globális és „átalakító erejű” egyezményt, amely a szolidaritás, az igazságosság, az egyenlőség és a részvétel alapelvein nyugszik, és amelynek három fő és egymással összefüggő célja a következő: enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait, felszámolni a szegénységet, valamint felvirágoztatni az emberi személy méltóságát. Tragikus lenne, ha a részérdekek győznének a közjó felett, és főleg ha ez a tájékoztatás manipulálásához vezetne.
Parolin bíboros felszólalásában hangsúlyozta, hogy az átfogó egyezmény megszületésének első feltétele az, hogy világos etikai irányt jelöljön meg a megállapodás motivációja és céljai számára. Jól tudjuk, hogy a klímaváltozás hatásainak leginkább a szegényebb néprétegek és a jövő nemzedékek vannak kitéve, akik gyakran nem tehetnek semmiről. Ez a jelenség túllép a politikai és szociális határokon, és ráébreszt minket arra, hogy ugyanahhoz az emberi családhoz tartozunk, valamint arra, hogy nincs hely a közöny globalizációja számára. A sürgető helyzet széles körű összefogást igényel. Fontos, hogy az egyezmény elismerje etikai imperatívuszunkat a globális szolidaritásra, mint ahogy közös felelősségünkre vonatkozóan is, amelyből mindenkinek a maga képességei és lehetőségei alapján kell kivennie a részét.
Másodsorban arra kell odafigyelni az egyezmény megfogalmazása során, hogy az ne pusztán a megvalósítás módozatait jelölje meg, hanem főként világos jelzést adjon a kormányoknak és a helyi hatóságoknak, a vállalkozóknak, a tudósoknak és a civil társadalomnak, hogyan kell viselkedniük a Szentatya által megfogalmazott három fő cél eléréséhez (klímaváltozási hatások enyhítése, szegénység felszámolása, emberi méltóság előmozdítása). Ehhez olyan gazdaságpolitikára van szükség, amelyik visszaszorítja a szénfogyasztást, és segíti az átfogó emberi fejlődést. Ennek a folyamatnak a sikere attól függ, hogy az érintettek mennyire vállalják fel kötelezettségeiket és mennyire működnek együtt ezen a téren, ahol sok lehetőség nyílik az emberi méltóság felvirágoztatására.
Ebben a gazdag országok jó példával járhatnak elöl, támogatva a szegényebb államokat a fenntartható fejlődésben. Példaként említette a vatikáni bíboros a megújuló erőforrásokat és a papírmentes irodát, valamint az energetikai hatékonyság fejlődését, a megfelelő erdőgazdálkodást, szállítást és hulladékkezelést. Ide tartozik továbbá a körkörös gazdasági modell fejlesztése, az élelmiszerbiztonság fenntartható és változatos programjainak megvalósítása, a harc az élelmiszerpazarlás ellen, a spekuláció és a nem hatékony, sőt olykor káros támogatások felszámolása, a megfelelő technológiák átvitele.
A párizsi klímacsúcson megfogalmazandó egyezmény harmadik tartóoszlopa a jövőképre vonatkozik. A konferencia se nem végállomás, se nem kiindulópont, hanem kulcsfontosságú állomása egy olyan útnak, ami bizonyára nem zárul le 2015-ben – hangsúlyozta a vatikáni államtitkár. Széles körű utókövetésre van szükség, amely átlátható, hatékony és dinamikus, fokozatosan növeli az ambíció szintjét, valamint megfelelő időbeli ellenőrzést biztosít. Komolyan fontolóra kell venni a fenntartható termelési és fogyasztási modellek alkalmazását, továbbá egy új életstílus kialakítását. Itt belépünk a nevelés és az oktatás meghatározó területére, amelyet sajnos sokszor kevéssé vesznek figyelembe a nemzetközi egyezmények megkötésekor. A technikai megoldások szükségesek, de nem elegendők, ha nem nevelünk a fenntartható életstílusra és a felelős tudatosságra. Jelenlegi életmódunk a selejt kultúrájával nem fenntartható, és ezért nem is szabad teret adnunk neki a nevelési és fejlesztési modelljeinkben. „Egy nagy kulturális, lelki és nevelési kihívás előtt állunk, amely hosszú megújulási folyamatokkal jár majd” – idézett Parolin bíboros Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájából.
A Szentatya arra buzdít mindenkit, hogy a párizsi klímakonferencia egy olyan átfogó és átalakító erejű megállapodással érjen véget, amely világos etikai irányt mutat, és erős jelzéssel szolgál az érintetteknek, valamint hosszú távú látásmódjával segít elérni a három kitűzött célt: csökkenteni a klímaváltozás hatásait, leküzdeni a szegénységet és felvirágoztatni az emberi méltóságot.
Amint arról az MTI tájékoztatott, a nyitónapon, november 30-án közel 150 ország állam- vagy kormányfője szólalt fel, köztük Barack Obama amerikai, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök, valamint Angela Merkel német kancellár. A magyar köztársasági elnök az elsők között, Obama amerikai és Putyin orosz elnök után szólalt fel az ENSZ-konferencián. Áder János a döntéshozók erkölcsi felelősségére mutatott rá és a klímaváltozás civilizációt veszélyeztető hatásainak megelőzésére szólított fel.
A december 11-ig tartó találkozó célja, hogy a világ országai most először globális klímavédelmi egyezményt írjanak alá annak érdekében, hogy a Föld légkörének felmelegedését két Celsius-fokban maximálják az iparosodás előtti mértékhez képest. Az országok által az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett önkéntes felajánlásokkal párhuzamosan a megállapodás általános és kötelező érvényű keretet teremt a következő 20-30 évre, és a 2020-ban lejáró kiotói egyezményt váltja fel.
A világ katolikus püspökei felhívást intéztek a párizsi klímacsúcs résztvevőihez
Az öt földrész püspöki konferenciái által alkotott tanácsok elnökeinek klímaváltozással kapcsolatos felhívását adjuk közre.
Az öt földrész püspöki konferenciái alkotta tanácsok elnökei sürgető felhívást intéztek a decemberi párizsi klímacsúcson (COP 21) tárgyalókhoz és az államfőkhöz, hogy dolgozzanak az éghajlatváltozásra vonatkozó új nemzetközi megállapodás létrejöttén. A felhívás kiemeli Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának fontosságát. Az aláírók csatlakoznak „a Szentatyához a kérésben, hogy Párizsban nagy lépést tegyenek előre a globális megállapodás irányában, amely egy mindenki által támogatott valódi változást hoz létre”.
A felhívás erőteljes figyelmeztetés, hogy el kell érni egy olyan éghajlatváltozással kapcsolatos megállapodás létrejöttét, amely igazságos, jogilag kötelező érvényű, és valódi változást hoz, amelynek során a közjó a nemzeti érdekek elé kerül és képes védelmezni „közös otthonunkat és minden lakóját”. Az aláírók meglátása szerint a megállapodásnak csökkentenie kellene a hőmérséklet globális emelkedését, hogy ezzel elejét vegyük a katasztrofális klimatikus hatásoknak, különösképpen az ezeknek leginkább kitett lakosság szempontjából. A tudományos bizonyítékok fényében a vallási vezetők elismerik, hogy földünk túlzottan függ a fosszilis energiahordozóktól, és ez a legfőbb összetevője az éghajlat megváltozása felgyorsulásának, s ezért figyelmeztetnek, hogy nem csupán „drasztikusan csökkenteni kell a széndioxid és más mérges gázok kibocsátását”, hanem véget is kell vetnünk a fosszilis energiahordozók korszakának.
A tíz pontban összefoglalt javaslatot (ld. lentebb) tartalmazó felhívás azon a konkrét tapasztalaton alapul, amit az egyes földrészeken élők átélnek, és összeköti az éghajlatváltozást a szegényeket és szükséget szenvedőket sújtó társadalmi igazságtalanság és kirekesztés témakörével. Ahogyan Ferenc pápa kifejti a Laudato si’ enciklikában, az éghajlat közös javunk, amely mindenkié és mindenkit szolgálnia kell, és ha rossz irányban befolyásoljuk alakulását, akkor újra át kell gondolnunk a fejlődésről és a haladásról alkotott elképzeléseinket, felül kell vizsgálnunk életmódunkat. Az egyház arról is tanúságot tesz, hogy az éghajlatváltozás miként érinti a negatív hatások által leginkább érintett személyeket és csoportokat, és ezért azt is kéri, hogy a „figyelem középpontjába a társadalmi igazságosság kerüljön”.
A felhívás aláírói:
Oswald Gracias bíboros, a FABC (Ázsia) elnöke; Erdő Péter bíboros, a CCEE (Európa) elnöke; Reinhard Marx bíboros, a Comece (Európa) elnöke; Ruben Salazar Gomez bíboros, a CELAM (Latin-Amerika) elnöke; Béchara Boutros Rai bíboros, a CCPO (Keleti Katolikus Püspökök Tanácsa) elnöke; Gabriel Mbilingi érsek, a SECAM (Afrika) elnöke; John Ribat érsek, a FCBCO (Óceánia) elnöke; Joseph Kurtz érsek, az USCCB (USA) elnöke és David Douglas Crosby püspök, az CCCB-CECC (Kanada) elnöke.
A felhívás megfogalmazásában közreműködött a CIDSE, a katolikus fejlesztési ügynökségek hálózata és a Caritas Internationalis, a Iustitia et Pax Pápai Tanács védnöksége alatt.
A 10 javaslat:
1. Az éghajlatváltozásnak ne csupán a technikai dimenzióit tartsuk szemünk előtt, hanem az etikai és erkölcsi kérdéseket is, amint ezt az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozással foglalkozó konvenciójának (UNFCCC) 3. cikkelye is rögzíti.
2. Fogadjuk el, hogy az éghajlat és a légkör közös javunk, amely mindenkié és mindenkit szolgálnia kell.
3. Olyan globális megállapodás szükséges, amely igazságos, valódi változást indít el, jogilag kötelező érvényű. Alapja az a világlátás, miszerint az embernek harmóniában kell élnie a természettel és mindenki számára biztosítani kell az emberi jogokat, a bennszülött népeknek, a nőknek, a gyermekeknek és a dolgozóknak.
4. Szinten kell tartanunk a globális hőmérsékletet és ki kell tűznünk a célt, hogy teljesen megszabaduljunk a szénenergiától az évszázad közepéig, hogy ezzel megvédjük azokat a közösségeket, amelyek elsősorban szenvednek az éghajlatváltozás következtében, mint a Csendes-óceán szigetein és a tengerparti vidékeken élők.
• Biztosítanunk kell, hogy a hőmérsékleti küszöböt jogilag kötelező érvényű globális megállapodás rögzítse, s minden ország elkötelezze magát a csökkentés irányában a közös felelősség szellemében és tekintettel kapacitásaira (angol rövidítéssel: CBDRRC): ennek alapja a történelmi egyenlőség és felelősség, valamint a fenntartható fejlődéshez való jog.
• Biztosítanunk kell, hogy a kibocsátási szintek egy irányba essenek a hőmérsékleti céllal, és hogy a tudományosságra és egyenlőségre alapozott időszakos ellenőrzések kötelezőek legyenek.
5. Új modelleket kell létrehoznunk a fejlődés és az életmód terén, amelyek összeegyeztethetőek az éghajlattal, szembesülnünk kell az igazságtalanságokkal és ki kell segítenünk az embereket a szegénységből. Ehhez alapvető fontosságú a fosszilis energiahordozók használatának felszámolása, hogy ezzel fokozatosan csökkentsük a károsanyag-kibocsátást, ideértve a katonai légi és tengeri járművek okozta kibocsátást is. Mindenkinek biztonságos és megbízható hozzáférést kell biztosítanunk a megújuló energiához, elérhető árakon.
6. Biztosítanunk kell az emberek számára a vízhez és a földhöz való hozzájutást, a fenntartható és az éghajlatváltozásnak is ellenálló élelmiszer-termelés céljából, amelyek során az embereknek kell előnyt élvezniük a profittal szemben.
7. A döntéshozatal minden szintjén el kell érnünk, hogy szót kapjanak a legszegényebb, a legsérülékenyebb és a legérintettebb személyek.
8. Biztosítanunk kell, hogy a 2015-ös egyezmény olyan megközelítést alkalmazzon, amely megfelel a káros hatásoknak leginkább kitett közösségek közvetlen igényeinek, és amely helyi alternatívákra épül.
9. El kell ismernünk, hogy az alkalmazkodás igényét befolyásolja a kárenyhítést célzó intézkedések sikere. Az éghajlatváltozás felelősségét viselő feleknek vállalniuk kell, hogy segítik a káros hatásoknak leginkább kitett embereket az alkalmazkodásban, a veszteségek feldolgozásában és azáltal is, hogy megosztják velük technológiai tudásukat.
10. Világos eljárásokat kell elfogadnunk azzal kapcsolatban, hogy az egyes országok miként tudják teljesíteni az előrelátható és az időközben felmerülő pénzügyi terheket. Biztosítanunk kell a kárenyhítés és alkalmazkodás költségeinek kiegyensúlyozott finanszírozását.
St. Gallen, 2015. december 2.
A remény jeleiről beszélt az EVT főtitkára a párizsi klímacsúcs előestéjén
„Eljött a változás pillanata, és ez valószínűleg súlyosabb, mint gondoljuk" – írta Olav Fykse Tveit, az Egyházak Világtanácsának főtitkára adventi üzenetében, a párizsi klímacsúcs (COP21) előestéjén.
A norvég evangélikus lelkész a francia fővárosból küldte üzenetét, ahol vezetésével az EVT delegációja is részt vesz a COP21 tárgyalásain. Olav Fykse Tveit hangsúlyozta, hogy a nyilvános viták során a morális perspektíva többet tud és kell hogy jelentsen annál, mint hogy „megmutatjuk, hogy van lehetőség a felelős és fenntartható cselekvésre”. November 30. és december 11. között több mint 130 nemzet vezetője érkezik a párizsi klímacsúcsra, hogy közös világunk megmentésének hogyanjáról tanácskozzon. Tveit kiemelte, hogy a remény szempontjait kell megosztanunk azokkal, akik a világunk népességét képviselik.
„A »zöld váltás« most még valószínűbb, mint valaha” – írta Tveit, üdvözölve a megújuló energiaforrások használatán alapuló kezdeményezéseket, utalva a fosszilistüzelőanyag-ipar befektetéseinek visszaszorítására. „Több nagyvállalat is megérti ennek a fejlődési folyamatnak a fontosságát és döntést hoznak arról, hogy felhagynak a fosszilis energia használatával az elkövetkezendő 15 évben, ami egy jelentős változás az ezt megelőzően tervezett 30-40 évhez képest” – írta.
Tveit továbbá annak a lehetőségére is kitért, hogy az országok a Párizsba hozott ígéreteken gyorsan túlléphetnek és akár messzebb is juthatnak. Majd néhány várakozását is megosztotta a COP21-el kapcsolatban: úgy fogalmazott, hogy akik Párizsba jönnek, „lehetőségük van ezekben a napokban olyan döntéseket meghozni, amelyek elősegítik világunk jobbá tételét.”
Megismételve a párizsi klímacsúcson részt vevő vallási szervezetek legfőbb kérését, Tveit egy olyan igényes és igazságos megállapodás megszületése iránti reményéről is szólt, amely kifejezi a környezeti igazságosságra való odafigyelés sürgető szükségét. Ezért kiemelte, hogy a diskurzus során az igazságosság értékén alapuló döntéseknek kel születniük. „Norvégiában mi azt mondjuk: a hógolyó gurul, mindennap egyre gyorsabban. Valóban így van, eljött a változás pillanata” – írta Tveit.
Ferenc pápa a párizsi klímakonferencia sikerét szorgalmazta
Erőfeszítésre és eredményekre szólította fel a Párizsban zajló klímakonferencia résztvevőit Ferenc pápa a vasárnap a Szent Péter téren mondott beszédében, hangsúlyozva, hogy az éghajlatváltozás negatív következményeinek enyhítése a szegénységgel szembeni fellépést is segíti.
A katolikus egyházfő a december 11-én záruló nemzetközi klímakonferenciáról szólva kijelentette, hogy a Föld a közös otthonunk, s „mindannyiunk és a jövőbeli generációk érdekében Párizsban minden erőfeszítést az éghajlatváltozás hatásának csökkentésére kell fordítani és ezzel egy időben a szegénységgel szembeni fellépésre”.
Ferenc pápa a teremtett világ védelméről májusban írt Áldott légy! című enciklikájából idézve azt kérdezte, „milyen világot akarunk átadni az utánunk következőknek?”
A pápa a kedden kezdődő szentévvel kapcsolatban „megtérésre” szólította fel a keresztényeket. Úgy fogalmazott, megtérésre van szükség a „bezárt elmékben és kemény szívekben, amelyek benépesítik az emberiség mai sivatagjait”. Az egyházfő bátorságot sürgetett a „büszkeség és a versengés hegyeinek lealacsonyításához, a közöny és az apátia vájta szakadékok megtöltéséhez, a lustaságunk és kompromisszumaink által félrevezető ösvények kiegyenesítéséhez”.
A szentév főpróbája zajlott vasárnap a római Szent Péter téren, ahol a terrorizmus veszélyétől való félelem és a rendkívüli biztonsági intézkedések ellenére harmincötezren hallgatták Ferenc pápát. A becslések szerint kedden százrezren vesznek majd részt a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásán.
A Szent Péter térre tartó zarándokokat először a térre vezető utcákban kialakított „kapuknál” ellenőrzik, majd a Szent Péter térre való belépéskor, ahol fémdetektorral átvizsgálják a táskákat is.
Forrás: evangelikus.hu
