Az Ökogyülekezeti Mozgalom szervezésében került megrendezésre a „Láthatatlan kapcsolatok” c. előadás, melynek vendége Ujvári Zsolt biológus és amatőr természetfotós volt. Előadásában a legtöbb ember számára láthatatlan parányi élőlényeket mutatta be, melyekről ő maga készít bámulatos fotókat. Az online eseményen, amelyen több mint hatvan érdeklődő vett részt, szó esett többek között ezeknek az élőlényeknek az életmódjáról, a rájuk leselkedő veszélyekről, illetve az emberi tevékenységgel okozott károkról is.
Téliaraszolók. Kép forrása: Ujvári Zsolt
De miért is kapta az előadás a „Láthatatlan kapcsolatok” címet? Környezetünk sokkal gazdagabb diverzitású, mint azt el tudnánk képzelni, azonban a körülöttünk zajló folyamatok nagyrésze szemünkkel szinte láthatatlan. Az emberi tevékenység, a globalizáció és a klímaváltozás viszont ebben a láthatatlan világban is hatalmas változásokat okoz, így kulcsfontosságú a megismerésük, illetve az, hogy tudatosabban forduljunk környezetünk felé.
Az előadó először az atkák világába kalauzolt minket, hallgatókat. Ujvári Zsolt hosszú időn keresztül tanulmányozta ezeket, a mások által visszataszítónak és károsnak tartott élőlényeket, így egy olyan perspektívából mutathatta be őket, amelyet csak kevesen ismernek. Az előadó felhívta figyelmünket arra, hogy az élőlények „hasznos” és „káros” kategóriákba történő beskatulyázása nagyon veszélyes, hiszen elveti azt a valóságot, mely szerint minden élőlénynek megvan a maga helye a világban, minden élőlénynek van létjogosultsága az élethez. A páncélos atkák például az erdők talaján élő lebontó szervezetek, így tevékenységük nélkülözhetetlen.
Vagy tudtuk például azt, hogy az atkák levéltetvekkel is táplálkoznak? Ez alapján lehetőséget nagyszerű lehetőséget kínálnak a biológiai védekezésre, melyet az emberek ki is használnak. Azonban az az igazság, hogy habár az ember előszeretettel avatkozik bele a környezetében folyó eseményekbe, azonban azok végkifejlete szinte minden esetben megjósolhatatlan. Mégis ki ne emlékezne a harlekin katica estére?
Maga a harlekin katica a honos hétpettyes katicával könnyen összekeverhető faj, külsőre nagyon hasonlítanak egymásra. A harlekin katica is levéltetvekkel táplálkozik, így az emberek hasznos állatnak gondolták és igyekeztek ezt a tulajdonságát biológiai védekezésre használni. Azzal viszont nem számoltak, hogy ezek a rovarok a levéltetvek mellett a hazai őshonos hétpettyes katica lárváit is elfogyasztják, ezzel veszélybe sodorva azok létfennmaradását.
Vegyünk egy másik példát, a mindenki által ismert csípőszúnyogokat. Csípésük kellemetlen, s akár különböző betegségek hordozói is lehetnek, emiatt irtással védekezünk ellenük. Azonban a kémiai irtás a szúnyogokon kívül más rovarokat is elpusztít, így azok egyedszáma is folyamatosan csökken. További veszély, hogy míg a különböző csípőszúnyog fajok kelése tavasztól őszig folyamatos, addig más fajok, - különösen a kérészek – kelése és rajzása egy adott területen néhány nap, illetve hét alatt lezajlik. Ha ekkor permeteznek a területen, akkor egy teljes populáció kerül veszélybe. Az irtás másik közvetlen következménye, hogy az ízeltlábú rovarok száma annyira megcsappan, hogy nem lesz képes eltartani a velük táplálkozó ragadozókat. Ezért van ma Magyarországon sokkal kevesebb fecske, mint régen.
Kérész. Kép forrása: Ujvári Zsolt
Globálisan hatalmas veszélyt rejt magában az erdőirtás is. Ha egy olyan fát vágnak ki, amelyen éppen egy bagolycsalád fészkel arra a legtöbb ember felkapja a fejét, és akár heves tiltakozásokat is kiválthat. De mi a helyzet akkor, ha éppen egy gömböc-ugróka életterét túrják fel? Míg egy bagoly könnyedén elrepül, addig ezek a parányi élőlények méretükből kifolyólag nem képesek nagy távokat megtenni új élettér után kutatva. Talán az egyik legnagyobb vesztesége az erőirtásnak az, hogy még fel sem fedezett fajok is teljesen eltűnhetnek, anélkül, hogy valaha megismerhettük volna őket.
Gömböcugróka. Kép forrása: Ujvári Zsolt
Az előadás végén elhangzott a kérdés, hogy mégis mi, átlagemberek hogyan tudnánk egy kicsit tudatosabban élni és segíteni ezeken a parányi élőlényeken? Habár az igazi nagy változáshoz globális összefogásra van szükség, otthon mindenki tehet egy kicsit a környezetéért. Így például használhatunk kevesebb permetszert, illetve vegyszereket, vagy éppen az őszi kerttakarításkor meghagyhatjuk az avar egy részét a földön. Az avar ugyanis a lebontó és törmelékaprózó szervezetek számára kedvező mikroklímát teremt a talajban, hiszen melegen tartja és nem hagyja kiszáradni azt.
Ma sajnos a biodiverzitás folyamatos csökkenésének lehetünk tanúi, melynek legfőbb okozója az emberi közrehatás. A tudatosság és a fenntartható fejlődés kulcsfontosságúvá vált ahhoz, hogy a jövő generációja is élvezhesse a világ csodáit. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a környezet és a teremett világ megóvása közös feladatunk.
Írta: Dawud Savannah Rose, KRE jogász szakos hallgató
Képek forrása: Zsolt Ujvari Nature Photography
Az előadásról készült felvétel megtekinthető itt: