"Ha meg akarjuk újítani otthonunkkal, a teremtett világgal való viszonyunkat, akkor meg kell tanulnunk az elegendő kultúráját – hangzott el a VIII. Ökogyülekezeti Konferencián." Barna Bálint beszámolója a parokia.hu-ról.
Isten oikoszának megújítása címmel rendezte meg soron következő éves konferenciáját az MRE Ökogyülekezeti Mozgalom. A címválasztás tulajdonképpen az idei Teremtés hete nemzetközi tematikáját folytatta, ezzel is jelezve, hogy a teremtésvédelem ügye nem szűkíthető le egyetlen hétre az évben. A szám szerint nyolcadik ökogyülekezeti konferenciára végül az aktuális járványveszély miatt online került sor, így az ökogyülekezeti oklevelek és díjak személyes átadásától el kellett tekinteni. A nyitó áhítatot Karsay Eszter református lelkipásztor tartotta, majd Victor András biológus, az ELTE nyugalmazott főiskolai tanárára adott elő. Az éves beszámolót követő közgyűlésen új tagokat választottak az Ökogyülekezeti Tanácsba, ezután a frissen csatlakozott ökogyülekezetek mutatkoztak be.
Az „elég” nem mennyiségi kérdés
Karsay Eszter A filippiekhez írt levél 4. fejezet 11. versének második felétől a 13. versig terjedő szakasza alapján tartott áhítatot: „... mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Ritkán találkozunk harmonikus, kiegyensúlyozott emberrel, ezért is lehetnek meglepőek számunkra az apostol szavai. „Manapság az a gyanús, aki nem panaszkodik, akinek minden úgy jó, ahogy van. Pál azonban a krisztusi indulatot és képességet vallja. Ezt tanulja és tanítja másoknak is” – fogalmazott a lelkész.
Mi sem másokkal, sem a körülményeinkkel nem vagyunk elégedettek, Pál azonban nem vádol semmit és senkit, még a börtönből sem. „A filippiekhez írt levelet örömlevélnek is nevezik, annyira örömközpontú. Pál felülemelkedett a körülményeken, sőt, megbékélt azzal, ami van. Aki gazdag, általában attól fél, hogy elveszíti a gazdagságát. Aki szegény, hajszolja a munkát, a pénzt, mert a kevéstől fél, attól, hogy sohasem lesz elég. Az elégedetlenség ellenszere Jézus Krisztusban van, csak ő benne születik meg a békesség, ha Istenre bízom magam. Nem az a kérdés, hogy mennyi az elég, mert ez nem mennyiségi kérdés, mert a Krisztusban élés ad eleget, tehát minőségi változásra van szükségünk.”
Karsay Eszter A filippiekhez írt levél 4. fejezet 11. versének második felétől a 13. versig terjedő szakasza alapján tartott áhítatot: „... mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Ritkán találkozunk harmonikus, kiegyensúlyozott emberrel, ezért is lehetnek meglepőek számunkra az apostol szavai. „Manapság az a gyanús, aki nem panaszkodik, akinek minden úgy jó, ahogy van. Pál azonban a krisztusi indulatot és képességet vallja. Ezt tanulja és tanítja másoknak is” – fogalmazott a lelkész.
Mi sem másokkal, sem a körülményeinkkel nem vagyunk elégedettek, Pál azonban nem vádol semmit és senkit, még a börtönből sem. „A filippiekhez írt levelet örömlevélnek is nevezik, annyira örömközpontú. Pál felülemelkedett a körülményeken, sőt, megbékélt azzal, ami van. Aki gazdag, általában attól fél, hogy elveszíti a gazdagságát. Aki szegény, hajszolja a munkát, a pénzt, mert a kevéstől fél, attól, hogy sohasem lesz elég. Az elégedetlenség ellenszere Jézus Krisztusban van, csak ő benne születik meg a békesség, ha Istenre bízom magam. Nem az a kérdés, hogy mennyi az elég, mert ez nem mennyiségi kérdés, mert a Krisztusban élés ad eleget, tehát minőségi változásra van szükségünk.”
Ez az igeszakasz olyan életprogramról tanít, amelyet nem elég egyszer megtanulni, hanem újra és újra tanulnunk kell belőle. „Folyamatosan vizsgálni kell a helyzetemet, Istenhez való viszonyomat. Bilincsek között is szabadnak lenni nem tehetetlen lemondás, hanem az élet változásai közben tanulása annak, hogy néha bővölködünk, néha szűkölködünk. Miért a fogyasztásom alapján mérem, hogy gazdag vagyok-e? A megelégedés nem lemondás a közről, nem kényelmes és gyáva passzivitás. Hanem azt jelenti, hogy bízom Istenben, megbékéltem vele, ő tudja, mit ad nekem. És bízom magamban, megtanulok felülemelkedni hibáimon és hiányosságaimon. És bízom a többi emberben, hogy tudjak tőlük elfogadni is.”
Pál a tanulás mellett arról is beszél, hogy be van avatva mindenbe, ebből fakad, hogy nem keserűséggel és dühvel harcol a körülmények ellen. „Vajon én tanulom meg mindezt, vagy Isten adja ajándékul? Azt gondolom, hogy mindkettő kell. Tanulok, és közben várom Isten áldó kegyelmét is.” Meg kell tanulnunk visszahelyezkedni Isten világába, háztartásába. Hitben, Istenre figyelve kereshetjük, hogy mi az, amit mi magunk tehetünk, és hogyan vihetnénk bele értékeinket a világba. „Hiszem, hogy csak a boldog ember tud segíteni és jobbítani másokat. Legyen áldott a mi munkálkodásunk ebben a világban úgy, hogy elégedett emberek legyünk, de akarjuk is a szebbet, a jobbat az Isten akarata szerint!”
Otthonunk, Isten oikosza
Victor András Isten Oikoszának megújítása című előadása az idei Teremtés Hete füzet fejezeteire épült, amelyek a következőek:
1. Az otthon mint a bizalom és biztonság helye
2. Otthon vagyunk-e Isten világában?
3. Az első otthon – szüleim kertje és az édenkert
4. Az otthon mint a játék és kísérletezés helye
5. Világ, ami hat az otthonra – otthon, ami hat a világra
6. Lehet-e globális az otthon?
7. Vendégségben itthon.
A szakember már az előadása elején felhívta a figyelmet arra, hogy előadása annyiban aránytalan lesz, hogy ezek közül az első téma jóval nagyobb hangsúlyt kap a többinél, és nem is jut mindegyik kifejtésére kellő idő.
Victor András Isten Oikoszának megújítása című előadása az idei Teremtés Hete füzet fejezeteire épült, amelyek a következőek:
1. Az otthon mint a bizalom és biztonság helye
2. Otthon vagyunk-e Isten világában?
3. Az első otthon – szüleim kertje és az édenkert
4. Az otthon mint a játék és kísérletezés helye
5. Világ, ami hat az otthonra – otthon, ami hat a világra
6. Lehet-e globális az otthon?
7. Vendégségben itthon.
A szakember már az előadása elején felhívta a figyelmet arra, hogy előadása annyiban aránytalan lesz, hogy ezek közül az első téma jóval nagyobb hangsúlyt kap a többinél, és nem is jut mindegyik kifejtésére kellő idő.
Forrás: Füle Tamás/parokia.huA biztonság kérdéskörét négy megközelítésből tekintette át, ezek közül az első a klímaváltozás volt. Klímaváltozás mindig is volt, de nem mindegy a mértéke és sebessége – hívta fel a figyelmünket. Ennek a változásnak több összetevője is van, de az biztos, hogy az egész Föld melegszik. A problémák oka az értékek eltolódásában keresendő, hiszen egész civilizációnk a földi javak kiaknázására épül. Kérdés, hogy mikor érjük el a kritikus pontot, amin átbillenve már nem állítható vissza az ökoszisztéma egyensúlya. „Nem tudjuk megmondani, hogy mi lesz, ha túllépjük ezt. Nem azt állítjuk, hogy egészen biztos katasztrófa lesz, hanem azt, hogy nem tudjuk, lesz-e” – mondta az előadó.
A másik tényező, ami miatt megváltozott az ökológiai biztonságunk, az a COVID-19. Tele vagyunk vírusokkal a világban, de azok időnként nagyon hasznosak is tudnak lenni, például a baktériumpopuláció kordában tartásával. A COVID-19 új kórokozó, magas a reprodukciós rátája, nagyon magas a kontaktszemélyek száma, a védekezési szabályokat meg hol betartjuk, hol kevésbé, ezért válhatott pandémia okozójává. „Nemcsak a víruson, hanem rajtunk is múlik. Sokat utazunk, sűrűn lakott településeken élünk, ezért számítsunk arra, hogy a következő évtizedekben lesznek pandémiák, több, mint amennyi eddig volt. Bármely vírus órák alatt elérhet Európába a világ másik feléről.”
Harmadik biztonsági tényező a biodiverzitás kérdése. Ha a sokféleség csökken, labilissá válik az egész bioszféra. Fajkipusztulás mindig is volt, de a biodiverzitás csökkenése miatt most a hatodik legnagyobb hullámú kipusztulás folyik. Körülbelül 15-20 millió a fajok száma, de 3 hal ki óránként, döntően miattunk. Elfoglaljuk az élőhelyüket, kiszorítjuk őket otthonaikból, de próbálnak visszatérni a városokba. Igyekeznek alkalmazkodni az új helyzethez és az emberi lakhelyeket belakni. Emellett az invazív fajok elterjedése is probléma. A negyedik biztonsági tényező az úgynevezett „túllövés napjának” egyre korábban elérése. Ez azt mutatja, hogy az év melyik napjáig fogyasztjuk el az adott év természeti javait.
A másik tényező, ami miatt megváltozott az ökológiai biztonságunk, az a COVID-19. Tele vagyunk vírusokkal a világban, de azok időnként nagyon hasznosak is tudnak lenni, például a baktériumpopuláció kordában tartásával. A COVID-19 új kórokozó, magas a reprodukciós rátája, nagyon magas a kontaktszemélyek száma, a védekezési szabályokat meg hol betartjuk, hol kevésbé, ezért válhatott pandémia okozójává. „Nemcsak a víruson, hanem rajtunk is múlik. Sokat utazunk, sűrűn lakott településeken élünk, ezért számítsunk arra, hogy a következő évtizedekben lesznek pandémiák, több, mint amennyi eddig volt. Bármely vírus órák alatt elérhet Európába a világ másik feléről.”
Harmadik biztonsági tényező a biodiverzitás kérdése. Ha a sokféleség csökken, labilissá válik az egész bioszféra. Fajkipusztulás mindig is volt, de a biodiverzitás csökkenése miatt most a hatodik legnagyobb hullámú kipusztulás folyik. Körülbelül 15-20 millió a fajok száma, de 3 hal ki óránként, döntően miattunk. Elfoglaljuk az élőhelyüket, kiszorítjuk őket otthonaikból, de próbálnak visszatérni a városokba. Igyekeznek alkalmazkodni az új helyzethez és az emberi lakhelyeket belakni. Emellett az invazív fajok elterjedése is probléma. A negyedik biztonsági tényező az úgynevezett „túllövés napjának” egyre korábban elérése. Ez azt mutatja, hogy az év melyik napjáig fogyasztjuk el az adott év természeti javait.
Otthon vagyunk-e Isten világában? – tért át Victor András a következő kérdéskörre. A növények egy csoportja a szélbeporzásról átállt a rovarbeporzásra. Ezzel megjelentek az állatvilágban is a változások az együttfejlődés gyönyörű példájaként. Jelenleg azonban több méhtípus is pusztul, egyrészt azért, mert terjed az élősködő varroa atka, másrészt mert mindent permetezünk. Harmadrészt azért, mert a Föld szántóterületének óriási hányadán repcét termesztünk, hogy bioüzemanyag legyen belőle. Aratás után a szántóföldek sokáig semmilyen táplálékot nem adnak a méhek számára. „Vissza kellene adni az állatoknak a helyet” – figyelmeztetett az előadó, kiemelve a méhlegelők fontosságát.
A további témák kapcsán elmondta: ha befolyásolunk valamit, az már kísérletezésnek számít, még a kert felásása is, önmagában tehát a kísérletezés még nem rossz. „A cukorbetegek génmódosított baktériumokkal termelt inzulint kapnak. Az mRNS oltóanyag lényegében géntechnikai termék. Tehát én nem a géntechnikára haragszom, de igyekeznünk kell azt jól használni. Az óvatosság igenis fontos.” Mekkora az ökológiai lábnyomunk? – adódik a kérdés. A csökkentése érdekében mindenképpen érdemes az egyének szintjén is tenni. Ugyanakkor a klímaváltozás és a pandémia globális kérdések, ezért ezek még lokális szinten sem oldhatóak meg. A globális kérdésekre globális válaszokat kell találnunk.
„Eluraltuk a Földet, már kilogrammban is. Háromszor annyi ember és a szarvasmarha van, mint tízezer éve. Cselekedeteinkben is eluraltuk a földet: erdőket irtunk, bányászunk, golfpályákká tesszük a réteket. Lelkünkben is eluraljuk a világot. Úgy fogalmazunk, hogy meghódítjuk, betörjük, igába fogjuk. Ezek a szavaink is árulkodnak arról, hogy agresszívak vagyunk. Mi állítja hát helyre Isten oikoszát? Toljuk ki a »tűllövés napját« év végére, vezessük ki a fossziliás energiahordozókat, fékezzük a fajok kipusztulását, ne terjesszünk invazív fajokat, védjük a beporzókat, tartsuk tiszteletben a természet jogait, becsüljük meg a kicsit és természetest, tanuljuk meg az elegendő kultúráját, eldobás helyett megőrzésre törekedjünk!”
A további témák kapcsán elmondta: ha befolyásolunk valamit, az már kísérletezésnek számít, még a kert felásása is, önmagában tehát a kísérletezés még nem rossz. „A cukorbetegek génmódosított baktériumokkal termelt inzulint kapnak. Az mRNS oltóanyag lényegében géntechnikai termék. Tehát én nem a géntechnikára haragszom, de igyekeznünk kell azt jól használni. Az óvatosság igenis fontos.” Mekkora az ökológiai lábnyomunk? – adódik a kérdés. A csökkentése érdekében mindenképpen érdemes az egyének szintjén is tenni. Ugyanakkor a klímaváltozás és a pandémia globális kérdések, ezért ezek még lokális szinten sem oldhatóak meg. A globális kérdésekre globális válaszokat kell találnunk.
„Eluraltuk a Földet, már kilogrammban is. Háromszor annyi ember és a szarvasmarha van, mint tízezer éve. Cselekedeteinkben is eluraltuk a földet: erdőket irtunk, bányászunk, golfpályákká tesszük a réteket. Lelkünkben is eluraljuk a világot. Úgy fogalmazunk, hogy meghódítjuk, betörjük, igába fogjuk. Ezek a szavaink is árulkodnak arról, hogy agresszívak vagyunk. Mi állítja hát helyre Isten oikoszát? Toljuk ki a »tűllövés napját« év végére, vezessük ki a fossziliás energiahordozókat, fékezzük a fajok kipusztulását, ne terjesszünk invazív fajokat, védjük a beporzókat, tartsuk tiszteletben a természet jogait, becsüljük meg a kicsit és természetest, tanuljuk meg az elegendő kultúráját, eldobás helyett megőrzésre törekedjünk!”
Bővül és növekszik
Szűcs Boglárka ökogyülekezeti referens az előadás után bemutatta a KRE Teremtésvédelmi Műhelyét, majd ismertette éves beszámolójukat. „Isten iránti hálával mondhatjuk, hogy bővül és növekszik a tevékenységünk. A járvány sok tekintetben visszavetett bennünket, de megálltuk a helyünket” – fogalmazott. Céljaik nem változtak, továbbra is a teremtett világ iránti felelősségre igyekeznek felhívni a figyelmet, és a közegyházi beszédben is fókuszban tartják a témát. A közegyházi, az egyetemi és a gyülekezeti életben is aktívak. Szó esett még a pénzügyekről, valamint a szerteágazó kapcsolatrendszerükről, és az eddig megvalósult együttműködésekről. Szívesen jönnek bárhová, ha hívják őket – erősítette meg.
Szűcs Boglárka ökogyülekezeti referens az előadás után bemutatta a KRE Teremtésvédelmi Műhelyét, majd ismertette éves beszámolójukat. „Isten iránti hálával mondhatjuk, hogy bővül és növekszik a tevékenységünk. A járvány sok tekintetben visszavetett bennünket, de megálltuk a helyünket” – fogalmazott. Céljaik nem változtak, továbbra is a teremtett világ iránti felelősségre igyekeznek felhívni a figyelmet, és a közegyházi beszédben is fókuszban tartják a témát. A közegyházi, az egyetemi és a gyülekezeti életben is aktívak. Szó esett még a pénzügyekről, valamint a szerteágazó kapcsolatrendszerükről, és az eddig megvalósult együttműködésekről. Szívesen jönnek bárhová, ha hívják őket – erősítette meg.
Az idei évben három gyülekezet (a Szekszárdi, a Tiszakeszi és a Váncsodi Református Egyházközség), négy oktatási intézmény (a verőcei Géza Fejedelem Református Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde, a Pécsi Református Kollégium, a nagyhódosi Hódos Tanoda és a Szendrői Mustármag Tanoda) és két gyerekház (a sellyei Biztos Kezdet Gyerekház és a bódvaszilasi Menedék Biztos Kezdet Gyerekház) kapta meg az ökogyülekezeti címet, ezzel hetvenre nőtt az ökogyülekezeti címmel rendelkező közösségek száma. Három gyülekezet adta be hosszabbítási kérelmét az ökogyülekezeti díjra, mivel folyamatosan fenntartják teremtésvédelmi tevékenységeiket és nagyobb ívű programokat működtetnek.
A közgyűlés köszöntötte a kilenc új közösséget, akiknek ezután lehetőségük volt bemutatkozni. A nagyjából tízperces online prezentációkból nemcsak a jó példákat és gyakorlatokat ismerhettük meg, de azokat a feladatokat és kihívásokat, amelyekkel szembe kell nézniük az adott közösség tagjainak. A bővülés és növekedés ellenére ugyanis az Ökogyülekezeti Mozgalomnak bőven van még feladata a teremtésvédelem ügyének előremozdításában, és ez a szolgálat nem mindig könnyű. Közösségben, egymásra támaszkodva azonban nagyon szép eredményeket lehet elérni, ahogyan többen el is értek az eddigiek során. Ezekkel a kis lépésekkel kell haladnunk Isten oikoszának helyreállítása felé.
A közgyűlés köszöntötte a kilenc új közösséget, akiknek ezután lehetőségük volt bemutatkozni. A nagyjából tízperces online prezentációkból nemcsak a jó példákat és gyakorlatokat ismerhettük meg, de azokat a feladatokat és kihívásokat, amelyekkel szembe kell nézniük az adott közösség tagjainak. A bővülés és növekedés ellenére ugyanis az Ökogyülekezeti Mozgalomnak bőven van még feladata a teremtésvédelem ügyének előremozdításában, és ez a szolgálat nem mindig könnyű. Közösségben, egymásra támaszkodva azonban nagyon szép eredményeket lehet elérni, ahogyan többen el is értek az eddigiek során. Ezekkel a kis lépésekkel kell haladnunk Isten oikoszának helyreállítása felé.
Forrás: Barna Bálint/parokia.hu
Képek: okogyulekezet.hu, reformatus.hu YouTube-csatornája, Füle Tamás, pixabay.com, okogyulekezet.hu
