Egy talpalatnyi csend és mozdulatlanság egy buja kertbe zárva, és csak e körül van a város – így írható le a Klauzál téri gyülekezet otthona a VIII. kerületben. Feketerigó, lágy szellő és halászháló az eperfa alatt…várjunk csak, mi? Igen, halászháló van kifeszítve az eperfa alá, hogy a gyümölcs a lehető legjobb állapotában legyen fogyasztható vagy feldolgozható. Jó gazdává válik az ember, amint megtudja, hogy felelőssége van a teremtett világ ajándékaiért. A magányos élet, számtalan előnye ellenére, nem mindig gazdaságos – aki azonban gyülekezetbe jár, nem minden téren magányos. A Klauzál téri gyülekezet szerdánként összejövő bibliaköre jórészt egyedül élőkből áll – ők szerdán közös ebédre maradnak, hiszen a közösségi életen túl gazdaságosabb nem csupán egy személyre ebédet készíteni. A gazdaságosságnál maradva: a fiatal gyülekezeti tagok - életkorukból adódóan értve hozzá - gyakran magukra vállalják a számítógépek vagy egyéb eszközök javítását, ami így számukra szolgálattá válik, a gyülekezet számára pedig nem hordoz anyagi terhet.
|
|
Szöveg: Bárdos-Blatt Boglárka
Képek: Budapest-Klauzál téri Református Egyházközség
Kapcsolódó anyagok
Oázis a nyolcadik kerületben - portré Karsay Eszter Ökogyülekezeti tanácstaggal | |