2021. május 31. és június 1. között került sor az ECEN (European Christian Environmental Network) éves találkozójára – mint majdnem minden idei esemény, ez is online formában valósult meg. A két nap alatt összesen hat ülés témája a Megbékélés a Teremtéssel volt: ennek teológiai és gyakorlati kérdéseit, illetve megvalósulásait járták körül a szervezet meghívott tagjai.
Kép forrása: ecen.org
Az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) főtitkára, Jorgen Skov Sorensen nyitóbeszédében a megváltozott helyzetet címezte meg: vajon beszélhetünk-e mozgalomról, ha mi magunk nem mozdulunk sehova? A válasza egy határozott igen volt, hiszen így is erősödik a tagegyházak lokális szerepvállalása, az ökumenizmus is megmarad, illetve küldetésüknek is jobban megfelel, ha a résztvevők nem terhelik utazással a környezetet. Római katolikus oldalról Martin Michalicek atya, a CCEE (Council of the Bishops’ Conferences of Europe) főtitkára köszöntötte a résztvevőket, aki korunk antropocentrizmusát ítélte el, amely bűnt bűnre halmoz a teremtett világgal szemben. Ugyanakkor hangsúlyozta: biblikus alapon nincs ökológiai gondolkodás az emberről való gondolkodás nélkül. A nyitószavak után a konferencia közös imával indult.
Az első ülésen két előadást hallhattunk: az egyiket Jochen Cornelius-Bundschuh, a Badeni Evangélikus Egyház püspökétől, a másikat pedig egy igen megtisztelő vendégelőadótól, Telmessosi Job érsektől, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus képviselőjétől. Mindketten az ökológiai krízis teológiai alapjairól és biblikus válaszairól beszéltek: a badeni püspök elsősorban a szombat jelentőségéről, mint ami megszakítja a mindennapos hajszáinkat, amit Isten megáld, és ami ezáltal minden embernek elidegeníthetetlen és egyenlő méltóságot ad. Utána az ökumenikus érsek a nyugati teológiában gyökerezőnek találta az ökológiai krízist, ezzel szemben a keleti ortodoxia válaszairól beszélt. Ennek három sarokpontja: az ember, mint Isten helytartója és a Teremtés papja – a Teremtés, Isten és az ember közössége. Másodszor az aszketikus életmód: fogyasztói társadalom helyett az önkéntes lemondás, a böjt és általa a szolidaritás. Harmadszor pedig az eukarisztikus és liturgikus szemlélet: a kenyér és a bor, mint Isten ajándékai és kezünk munkájának gyümölcsei, ahogy ez több nyugati liturgiában is elhangzik.
A második ülésen az Európai Zöld Megállapodásról (European Green Deal) és az Egyházaknak ebben betöltött szerepéről beszélt az öt résztvevő. Az egyezség eredményeként hozták fel, hogy 2050-re klímasemlegessé akarja tenni Európát: nem csak a károsanyag-kibocsátás, de a biodiverzitás szempontjából is. Ehhez sikerült új fogalmi keretet felállítani, ami megakadályozza az ún. „greenwashing”-ot, tehát, hogy látszatintézkedések megtételével fedjék el vállalatok a valódi környezetkárosító hatásukat, illetve helyi szereplőket vonnak be, hiszen ez a leghatékonyabb és legjobb módja is a klímaváltozás hatásai enyhítésének. Ugyanakkor nehézségként jelölték meg, hogy az agrártámogatások rendszeréhez nem sikerült érdemben hozzányúlni, pedig a mezőgazdaság fenntarthatóvá tétele elengedhetetlen a klímacélok eléréséhez. Az Egyházak példát mutathatnak saját környezetükben, hiszen ők az üzleti vállalkozásokkal szemben sokkal mélyebben gyökereznek a helyi közösségekben, kevésbé uniformizálódtak. Ebben az a lehetőség is megmutatkozik, hogy a Teremtés védelmének fontossága a politikai paletta minden szereplőjéhez eljusson.
Kép forrása: pixabay.com
A harmadik ülésen a Twinning projektek bemutatójára került sor: öt különböző, határokon átívelő együttműködésről volt szó, amelyek közül egy a magyar-skót őshonos gyümölcsfa program. E mellett van együttműködés Ukrajna és Örményország, Belorusz és Litvánia, Ausztria és Románia, valamint Lengyel- és Németország közt. Ez utóbbiban egy Grüner Hahn (Zöld Kakas) nevű értékelő-rendszert alakítottak ki, amely egy tíz lépéses projekt a gyülekezet működésének és gazdálkodásának környezettudatossá tételére. A többi együttműködésben a hangsúly a figyelemfelhíváson és a képzésen volt: „kisokosok” és poszterek készítése, szemináriumok szervezése – és ami a legfontosabb: gyakorlatok szervezése. Oleksandr Bogotey, az ukrajnai projektvezető például a kárpátaljai helyzetet emelte ki: az ungvári iskolákban képzéseket tartottak, majd szemétszedő és faültető akciókat szerveztek a Kárpátokban a helyi lakosok bevonásával. Mindkettőre nagy szükség van, mivel a Kárpátokban elképesztő mennyiségű műanyaghulladék gyűlik fel évről évre és jut a patakokon keresztül a Tiszába. A résztvevők tapasztalatai összességében pozitívak voltak: az egyházak és a gyülekezetek nyitottak voltak a Teremtés védelmére, a fiatalok pedig szívesen vettek részt a munkákban. Az előadások közös imádsággal zárultak, az alkalom után ugyanakkor lehetőség nyílt részt venni az Open Space kötetlen beszélgetésein az előadókkal és a résztvevőkkel egyaránt.
Másnap a negyedik ülés témája az Egyház felelőssége és elkötelezettsége volt a klímaváltozásban. A négy előadó a saját közösségükben megvalósuló projektekről, azok szükségéről és nehézségeiről beszéltek. A gyülekezeti épületek modernizálása kiemelt helyen szerepelt mind a négy előadásban, hiszen a hatékony energiafelhasználással, a fogyasztás csökkentésével korlátozható az energiatermelés. Henry Uniacke, környezeti tanácsadó az Anglikán Egyházban, bemutatta saját praktikus rendszerüket, ami a helyi adottságok és lehetőségek felmérésével kezdődik, és a kis lépésektől a nagy beruházásokig minden területre kiterjed – a kérdőív mentén minden gyülekezet fel tudja mérni, hogyan vállalhat felelősséget a Teremtés védelmében. Természetesen előkerült a régi, műemlék épületek problémája, amelyeket lehetetlen befűteni és szinte akármennyi energiát elnyelnek. Erre válaszul több projektet is bemutattak az előadók, amelyekben többszáz éves templomok fűtését és energiafelhasználását tudták modernizálni anélkül, hogy az épületben kárt tettek volna: ennek egyik legegyszerűbb módja szerintük, hogy „az embereket kell fűteni, nem a helyet”. A fejlesztések, vállalások célja, hogy saját közösségeinket is karbonsemlegessé tegyük: a Nordkirche ezt 2050-re, míg az Anglikán Egyház már 2030-ra teljesíteni kívánja ezt a vállalását.
Kép forrása: pixabay.com
Az ötödik ülés az ökumenikus ifjúság projektjeivel és vállalásaival folytatódott és témája a „klímaigazságosság”, climate justice volt. Különböző ökumenikus ifjúsági szervezetek tagjai saját vállalásaikról és céljaikról számoltak be a területen – köztük a legutóbbi Roman Juriga-díjas norvég Greenhouse ifjúsági gyülekezet vezetője is. Ez a gyülekezet példával jár elöl abban, hogy életmódváltással is alternatívát kíván a fogyasztói társadalommal szemben. A résztvevők többsége kiemelte: a klímasemleges, környezetbarát életmód jelenleg Európában inkább kiváltság, luxus, mint mindenki számára megvalósítható alternatíva. Ennek a figyelembevételére szólítottak fel: nem tehetjük meg, hogy a klímaváltozás egy újabb olyan üggyé váljon, ami megosztja a társadalmat, gyülekezeteinket – különösen nem, ha ez tovább erősíti a gazdag-szegény ellentéteket.
A hatodik, záró ülésen kitekintettünk az ECEN jövőjére, a következő év programjaira. Ezek közül a 2021-es Season of Creation, az ENSZ novemberben, Glasgowban megrendezésre kerülő 26. klímacsúcsa (COP26) és az ehhez kapcsolódó „klímavasárnap”, az Egyházak Világtanácsa 11. nagygyűlése, valamint a 2022-es ECEN találkozó és Roman Juriga díj a legkiemelkedőbbek. A szervezők a gyűlés végén megköszönték az aktív részvételt, és közös imádsággal zárták az alkalmat.
Írta: Ilosvai Dániel, KRE teológus hallgató