Az Öko Ponton a tegnapi nagyszerű előadását folytatta Victor András, az Ökogyülekezeti Tanács egyik tagja, az ELTE kémia szakos tanára.
Azért, mivel nem mindenki jártas ebben a témában, előadónk először igyekezett támpontot adni a közönség számára, hogy mi lehet fenntartható és ki a tehetős azért, hogy megmaradjon a világ. Fenntartható az, ami nem időleges, hanem örök, ami nem teszi lehetetlenné a következő nemzedék lehetőségeit.
Nem egészséges az az arány sem, hogy az ember ilyen mértékben túlnépesedik. Ez nagyon sok problémát okozhat a világban, például az élelmiszer megtermelését, vagy akár a hulladék elhelyezését. Abból, hogy mennyien vagyunk a világon, mennyit fogyasztunk, milyen technikát használunk, kiszámíthatjuk az ökológiai lábnyomunkat. Az ökológiai kapacitásunk pedig attól függ, mekkora földterület áll rendelkezésünkre. Az érdekesség az, hogy ez a kettő milyen kapcsolatban áll egymással.
Van-e jogunk ahhoz, hogy más emberek elől fogyasszak vizet, élelmiszereket? Hogyan lehet ezt az egyenlőtlenséget megoldani?
Az, hogy az emberek életszínvonala nő, nem biztos, hogy boldogok lesznek, hiszen ez az állapot sem tartható fenn, mert minden növekedésnek van egy pontja, amin túl nem tud gyarapodni, vannak korlátai. Az életszínvonalunk növelése a másik embernek ártalmas lehet.
Csak a fejlődés lehet fenntartható, dolgoznunk kell a metakommunikációnkon, a pozitív hozzáállásunkon és a békés együttélésen.
Az ember ma már csak tudatilag fejlődik nem genetikailag, tehát az a feladatunk, hogy mint emberek a másik ember szellemi fejlődését segíteni tudjuk, lélekben növeljük a másik szellemi fejlődését.
Ki az tehát, aki fenntarthatja a fenntarthatóságot?
Mi, magunk!
Szénási Réka
