„Véleményem szerint az ismeretanyag terebélyesedésének korában az általános és a középiskolás diákot meg kellene tanítani logikusan gondolkodni, hogy ne lehessen később sem őt manipulálni. Fejleszteni kellene a jellemét, hogy legyen tartása és kitartása, az ízlését, hogy meg tudjon különböztetni szépet és rútot, értéket és talmit valamint kommunikatív képességét, hogy meg tudjon érteni másokat és meg tudja értetni magát másokkal. Az egyházi iskolában ezekhez pluszként (bár tudom, hogy a hit nem örökölhető és nem nevelhető) lehet adni a gyereknek olyan ismereteket, tapasztalatokat, élményeket, amelyek elősegítik azt, hogy a hit ajándékát megkapja. Ez harmóniát ad neki, belső békét, amit nem lehet ráerőltetni senkire, de aki igényli, annak biztosítani kell megszerzésének lehetőséget.” (Kálmán Attila)
Ennek fényében előremutató az a szándék, hogy a fejlesztés során törekedjünk a teremtett világot annak komplexitásában, teljességében, gazdagságában és sokszínűségében bemutatni. A tananyag keltse fel az érdeklődést a tanulókban világ jelenségei iránt. Mutasson rá a jelenségek közötti összefüggésekre, segítse a diákot abban, hogy egészben szemlélhesse a világot ezzel is segítve az önálló világkép megalkotását. Az lenne a fontos, hogy minden apró részlet az egészbe illeszkedjék, és minden részletében a teljesség tükröződjék. A diákokkal meg kell láttatni az összefüggéseket az egyes tantárgyak között.
